Tibullus és Propertius összes költeményei ( ALBIUS TIBULLUS ELÉGIÁINAK NÉGY KÖNYVE / SEXTUS PROPERTIUS ELÉGIÁINAK NÉGY KÖNYVE)

Fülszöveg
A római irodalom "aranykorában", a köztársaság bukásának s a császárság első évtizedeinek idején - Horatius és Vergilius kortársaként - élt a latin elégiaköltészet két mestere: Tibullus és Propertius. Gyűlölték a fegyverek zaját, s visszahúzódva a közélettől, főleg a szerelmet énekelték. Tibullus sűrűn változó kedveseit ajándékozta meg verseiben a halhatatlansággal, de lágyan szólt a békés falus élet szépségeiről, örömeiről is. Propertius a szenvedélyes szerelem regényét élte s írta meg; indulat, féktelen szenvedély, kétségbeesés, megnyugodás, nyugtalan érzelmek váltakozása adja e költemények modernségét. Későbbi verseiben engedett Maecenas irodalompolitikájának, s a közelmúlt történetét, valamint Róma ősi mítoszait is versbe foglalta.
A kötet, évszázadunkban először, Tibullus és Propertius egész hagyatékát tolmácsolja - javarészt új fordításokban.