Magdaléna két élete- A fehér páva (Gyűjteményes díszkiadás 14.)

Tíz esztendővel ezelőtt – ma 1909-ben élünk, ugyebár? – nem volt még vasútja Varjas városának. A kis város ugyan alig esik ötven-hatvan kilométernyire Budapesttől, az utak azonban mindenkor igen rosszak voltak és így Varjas a valóságban távolabb volt, mint Szeged vagy akár Kolozsvár. A varjasiak sohasem voltak kapaszkodók, országos emberek nem igen kerültek ki közülük, és így nem is volt sok keresnivalójuk odafönn. Városuk, ha kicsit fészek volt is, az ő szemükben a világ közepe volt és jól megélt maga emberségéből, akár egy középkori kis köztársaság, vagy a nagy óceán egy félreeső szigetországa. Központja volt az egész gazdag Topoly völgyének és tizenöt falu parasztsága járt be a vásárokra. Ezek mind a varjasi kereskedő urak adófizető jobbágyai voltak. Ha varjasi emberek Budapesten jártak, hazaérkezésük után nem győztek eleget sopánkodni a fővárosi lármán és az ottani drágaságon. A villanyos vasút éjfélig zakatol, egy tojás ára pedig három-négy krajcár.