Waverley - Dedikált

Az angol nyelvterület, sőt szinte az egész kontinens irodalmi berkeit és az olvasók szélesebb táborát is csaknem tíz éven át tartotta izgalomban a rejtély: ki a Wavely szerzője, vagy inkább „A Waverley Szerzője” – ugyanis ezzel a talányos megjelöléssel jelentek meg a Waverley hatalmas sikerén felbuzdult író egyre újabb és újabb regényei. Ő azonban makacsul ragaszkodott inkognitójához, többre tartotta bírósági állása révén és vidéki földbirtokosként élvezett társadalmi rangját, és kiváltképpen a romantikus verses regényekkel kivívott költői hírnevét, semhogy kockára tegye – legalábbis kezdetben – bizonytalanabb kimenetelű és az esztétikai börzén alacsonyabban jegyzett regényírósággal. Hogy a Waverley nyolc éve elkezdett, de barátai tanácsára félbehagyott kéziratból egyáltalán regény lett, az is annak köszönhető, hogy Walter Scott, egy horgászásra invitált barátjának horgot és csalit keresve véletlenül ráakadt a régen eleveszettnek hitt pakasamétára. A szerző legalábbis így beszéli el a világirodalom első történelmi regényének keletkezését. Bárhogy történt is, az új regénytípus megszületése nem véletlen. A francia – tehát a társadalmi – és az ipari forradalom földrengései ekkoriban tették tömegélménnyé a történelmet. A megszülető történelmi tudat meg kellett hogy szülje azt a regényhőst, akinek sorsát a történelmi erők összeütközése alakítja: Waverley esetében az 1745-ös skóciai jakobita felkelés, amelynek hősi káprázatába a tétova, de romantikus képzeletű angol fiatalember beleveti magát – jobban mondva belesodródik, hogy aztán közelről megismerve fokozatosan kiábránduljon belőle, és belássa, hogy bukása szükségszerű, sőt szükséges. Eközben bejárja Skóciát, megismerkedik – és megismerteti az olvasót is – a felföldi klánok pusztulásra ítélt ősi életformájával, szokásaival: mindazzal a kortárs közönség romantikaéhségének oly bőséges táplálékot nyújtó „vadregénnyel”, ami a cselekmény idején még eleven valóság, és amit Scott szociográfusi ügybuzgalommal gyűjtött össze és rekonstruált. Máig tartó nagy népszerűségének is alighanem ez a titka: egyszerre elégíti ki az olvasó romantikaigényét és történelmi valóságérzékét.