Tandori Dezső)

Saját képekkel - Ismertető: A szerző főműve - Ha az ópiumevés érzéki élvezet, s ha be kell is ismernem, hogy oly mértékben hódoltam e gyönyörnek, amilyenre nincs írásos adat,..hadd mondjam el mindjárt azt is, milyen buzgó igyekezettel küzdöttem ez ellen a bűvös rabság ellen, s végül elértem, ami mind a mai napig tudomásom szerint egyetlen embernek sem sikerült - azt ugyanis, hogy az átkos köteléket, mely fogva tartott, szétszakítottam, majdnem az utolsó láncszemig. Ekkora akaraterő bármilyen fajta és mértékű akaratgyengeséget kiegyenlíthet erkölcsileg. S ebben az esetben annál is inkább, mivel az erő teljes és kétségtelen győzelmet aratott: miközben vitatható, hogy egyáltalán beszélhetünk-e "gyengeségről" ott, ahol "fájdalom" enyhítéséről volt szó, kiterjeszthetjük-e annyira e fogalmat, vagy csak addig a határig, míg az élvezet kielégítése a cél.- További ismertető: "Belelapozás".

- - Thomas de Quincey (1785-1859) a nagy angol romantikus esszéíró nemzedék tagja. Az iskolából megszökvén Londonba ment, ahol nyomorban tengette életét, amíg 1803-ban be nem iratkozott az oxfordi egyetemre. Az ópiumnak 1803-ban lett rabja; kábítószeres szenvedélyéről írott vallomása (megjelent 1821-ben, illetve második része 1845-ben) élete főműve, s már a maga korában is nagy hatása volt; Musset 1828-ban átdolgozta franciára, Baudelaire beiktatta Les Paradis arti ficiels (Mesterséges Paradicsomok) c. művébe. Lidérces rémálmokká torzuló látomásait dekoratív, jellegzetesen romantikus stílusban fogalmazza meg. Az irodalomtörténet De Quinceyt ma a XX. századi irodalmi törekvések egyik előfutáraként tartja számon, mégpedig elsősorban jelen műve miatt.