A Galavljov család (Kass János illusztrációival) - Saját képpel

Ismertető: Mihail Jevgrafovics Szaltikov-Scsedrin a világirodalom nagy szatirikus írói közé tartozik. Élő nagyság: színei nem halványultak, erős hangja, gúnyos nevetése nem halkult el az idők folyamán. Kortársai nem ok nélkül nevezték el „az orosz társadalmi élet ügyészének” és „a szatira öreg bölcsének”. Ezért mondta Gorkij, hogy Scsedrin művei nélkül „lehetetlen volna megérteni Oroszország történetét a XIX. század második felében”.- További ismertető: "Belelapozás".

- - - - - - Ha az orosz klasszikusok szuperhősök lennének, akkor akadna köztük, akinek az arcképével dekorált pólókban rohangálnának a nyolcévesek (Dosztojevszkij, mint Hulk, mondjuk), és akadna, akivel a kutya sem foglalkozna, holott ő is képes jobb napjain eltörölni a föld színéről egy kisebb afrikai diktatúrát. Ilyen Szaltikov-Scsedrin is, akinek a szuperképessége a szatíra, és nem fél használni. A Gavaljov-család-ot is ez az él teszi erős, markáns családregénnyé, amit könnyű élvezni, ha az ember túlteszi magát az orosz irodalom olyan jellegű rejtvényein, hogy Juduska = Porfirij Vlagyimirics, nem pedig Pavel Vlagyimirics. A jellemek kissé karikírozottak, a jelenetek talán túl drámaiak így a XXI. század cizelláltabb szépirodalmi ízléséhez, de azért nagyon jó, nagyon hatásos, legalábbis én ellenállhatatlan vágyat érzetem, hogy belépjek a regénybe, és jól orrba kenjem Juduskát*, így mentve meg a Gavaljov családot az elkerülhetetlennek tűnő pusztulástól. És pár szó a frenetikus utószóról, mert igen jellemző a korszakra. Példányommal ’54-ben örvendeztették meg az olvasóközönséget, és szegény Rév Mária (az utószó elkövetője) nem bízta a véletlenre, az irodalomszeretőknek fog-e tetszeni a könyv, vagy sem. Nehéztüzérséggel támad: „Nem véletlen tehát, hogy Lenin műveiben és a szovjet sajtóban Juduska Gavaljov alakja mindig úgy szerepel, mint az árulás, kétszínűség, kétkulacsosság, a nép ellen irányuló ellenséges tevékenység megtestesítője. Juduska lehet földesúr, lehet jobboldali szocialista, lehet áruló Trockij.” Na, ezek után állítsa valamelyik elvetemült trockista, hogy neki minőségi problémája van a Gavaljov családdal! Micsoda szerencsések voltak nagyapáink, hogy ilyen szellemi sorvezetők igazították el őket kulturális kérdésekben! És ha még ez sem elég valakinek, Rév még Malenkov elvtárs vonatkozó szavait is idézi a Kommunista Párt XIX. kongresszusáról. Pazar! Szerintem a történészek nem vizsgálták eléggé a lehetőséget, hogy a szovjet diktatúrát valójában irodalomtudósok irányították – nekem mindenesetre gyanús ez a sok szakértő. /Olvasói vélemény/.