A halhatatlan tűz

Részlet:

Két örökéletű lény, az egyik fehéren izzó dicsfény özönében, a másik színek megdöbbentő tarkaságába öltözve, beszélget egymással. A környezet a hagyományokhoz képest főúri, de lenyűgöző kozmikus vonásokat is fel lehet fedezni rajta. Határozottan körül nem írható e hely, az anyagi világegyetem fölött magasan áll.
A beszélgetés színhelyének olyan furcsa vonásai vannak, mintha egy futurista, aki a modern vegyészet és természettudomány bölcseletét alaposan ismeri, ködös vallásbölcseleti hangulatban átfestette volna egy prerafaelita festő terveit. A hatalmas oszlopok a megmérhetetlen sötétségbe vesznek és a díszítés bonyolult görbéit és kanyarulatait mintha az őselemek atomjaiból rakták volna össze. A padmaly kristályos éterén keresztülcsillannak az égbolton keringő napok és bolygók. Nagy szárnyas lények állnak a küszöbön, színtjátszó köntösben, gömbök, csillagok, törvénytekercsek, lángoló kardok és más hasonló szimbolumok vannak kezükben. Az angyalok szakadatlanul kiáltják: Szent! Szent! Szent!