Sztjepancsikovo és lakósai (Külön kiadás a "Nagy írók-Nagy írások"-ból) - Saját képpel

Eredeti cím: Село Степанчиково и его обитатели - Ismertető: „Dosztojevszkij ​regénye, mely Trócsányi Zoltán gazdag és ízes fordításában jelent meg, voltaképpen egy óriási arcképtanulmány. Maga a mese igénytelen és – érezzük – mellékes is. Egy nyugalmazott ezredes házasságát eleinte megakadályozza a birtokán lebzselő léhűtő, aztán, mikor a lágyszívű, kedves öregúr sarkára áll, beadja derekát. Az ezredes elveheti a nőt, akit szeret. Az író a testes, több, mint háromszáz oldalas munkában – az első laptól az utolsóig – alakjának portréját festi: Fomics Fomáét. Szót és színt keresek hozzá én is, a nyelv festéktálcájáról. Puhány… élősdi… kullancs… kenyérpusztító… szélhámos… potyafráter… szemforgató… alakos… hunyász… álszent… pimasz… a szemtelenség, agyafúrtság, tehetségtelenség, pöffeszkedés, nyegleség, ál-irodalom és dölyf titánja… Mindegyik szó gyenge önmagában, a palettáról csupán egy szín, mely a mester ecsetje alatt kel életre és aztán együtt mond nagyszerűt, a többi társaságában válik valósággá, tovább-nem-elemezhet egységgé. Oldalról-oldalra tökéletesedik a portré. Az, aki egyébként sápadt, látományoktól gyötrőd arcokat festett, most a lélekbúvár minden izgalmával és érdeklődésével tanulmányozza a sunyi ábrázatot, melyen a butaság és önhittség fölényes mosolya van, a nyílt kérdést, melyet senki se tud megoldani, a fennhéjázó koldust, aki az alamizsnálkodót leckézteti és egész életén át uralkodik egy jóhiszemű társaságon. Fomics Foma valaha egy tábornok házi felolvasója volt, aki a tábornok halála után az ezredes házához került. Ötven éves, szőke, arca szemölcsös. Senkinek sincs rá szüksége és legegyszerűbb lenne kidobni őt. Csakhogy ami elgondolásban egyszer, az kivitelben nagyon is bonyolult. Ez az erkölcs-csősz és széplélek, a kedves, nyárspolgári ház réme, kiuzsorázója, zsarnoka lesz. Fegyvere az, hogy minden képtelenséget véghez visz, azt is, amire gondolni sem mernek. Vádlott, de orcátlanságában vádol. Térdre kellene esnie, hogy kegyelemért könyörögjön, de ő kényszeríti földre pártfogóit. Olyan hiú, hogy nem bírja elviselni egy gyermek névnapi ünnepeltetését, duzzogó, sértékeny, amellett önérzetes is és nyíltan hangsúlyozza, hogy nem kitartottja, hízelgje senkinek. Tudatlan, de azért úgy mosolyog, hogy a tudós is belepirul….” Kosztolányi Dezső, Nyugat - További ismertető: "Belelapozás".

----------------------------------- Dosztojevszkij 1859. május 9-én ezt irja Mihály bátyjának: „Most fejezem be egyik regényemet kiadóm számára; nagyon terjedelmes kötet lett belőle. Háromnegyedrészét már elküldtem neki, a többit junius elejére igértem. Hanem halld csak, Misa! Ennek a regénynek természetesen vannak igen nagy hibái, mindenekelőtt el van kissé nyujtva; de szilárdul meg vagyok győződve róla, hogy nagyon sok jelessége is van ám és hogy ez a legjobb munkám. Két éven át dolgoztam rajta (egy kis megszakítással a közepén, amikor a „Nagybácsi álmát" írtam). Az eleje és a közepe rendesen ki van dolgozva, de a végét talán kissé összerántottam. Azonban egész lelkemet, husomat és véremet beletettem. Nem merném azt állítani, hogy ezzel egész lényemet kiirtam; ez nagy ostobaság volna. Még sok mondanivalóm van! E regényben azonkívül nagyon kevés a szívbeli elem, azaz szenvedély; ehelyett szerepel két hatalmas, tipikus alak, amelyeket öt év alatt alkottam meg, öt éven át gyűjtve hozzájuk a jegyzeteket; azt hiszem, ezek kifogástalanok ; tökéletes orosz alakok, amelyeket az orosz irodalom eddigelé kevés figyelmére méltatott. Nem tudom, hogy kiadóm, Katkov méltányolni fogja-e ezt a regényemet, de ha a közönség hűvösen fogadná, valóban hajlandó volnék kétségbeesni. E regényre legszebb reményeimet alapítom s főként írói hírnevem megszilárdulását". -------------------------------- Tartalom: Első rész Sztjepancsikovo 3 Bachcsejev ur 32 Nagybátyám 53 Tea mellett 73 Jezsovikin 87 A fehér ökörről és a komarinszki muzsikról 105 Fomics Foma 115 A szerelmi vallomás 136 Ő Nagyméltósága 144 Mizincsikov 163 Végső kétségbeesés 182 Katasztrófa 199 Második és utolsó rész Az üldözés 211 Ujságok 230 Iljusa nevenapja 236 A kiüzetés 248 Fomics Foma általános boldogságot teremt 262 Befejezés 284