Numa Roumestan

Nemrégen, de nem is először került a magyar olvasó kezébe a Tarasconi Tartarin, Daudet remekbe formált kis regénye, amelyben az író mindörökre megalkotta a kedélyes délfrancia polgár prototípusát. Hanem a Provence harsány színe, életvidámsága megfakult, mihelyt megcsapja az Észak hideg, fanyar lehelete - Numa Roumestant, a »délvidéki hazafit«, a Provence nagy szülöttét, alaposan megrontja a párizsi karrier.
»...Vigasság az utcán, bánat odahaza...« Ez a fanyar délfrancia mondás adja meg Daudet regényének alaptónusát. Éles vonásokkal megrajzolt portré a múlt századvégi karrieristáról - de nem csak az a Numa Roumestan: Daudet annyira szerette a francia délvidék népét, a Provence szülötteit, hogy szigorán is áttör az elnéző mosoly; leleplezi, de ugyanakkor mentegeti is lármás, felfuvalkodott, ngyhangú - s mégis lelkéből-lelkedzett hősét, Numa Roumestant.