Politika és életszentség ROBERT SCHUMAN, EURÓPA ATYJA - Keresztények a XX. században

FÜLSZÖVEG
„Mit csináljak egy olyan emberrel, aki egész nap imádkozik?" így beszélt egy francia diplomata 1948-ban Franciaország külügyminiszteréről, Robert Schumanról. Ugyanis - ahogy később nevezték - „Európa atyja" mindenekelőtt mélyen hívő keresztény volt. Életrajza nem csupán egy elkötelezett politikust, hanem egy lelki embert tár elénk. A francia államférfi 1886-ban született Luxemburgban, mint német állampolgár, de édesapja után a későbbiekben lotaringiainak vallotta magát. Az első világháború után Metz püspökének unszolására vállalta a közéleti szereplést. 1919-től negyven éven át nemzetgyűlési képviselőként működött. 1940-ben a francia politikusok között elsőként tartóztatta le a Gestapo. 1947-ben Franciaország pénzügyminisztere, majd miniszterelnöke, 1948-tól külügyminisztere, 1955-től pedig igazságügy-minisztere volt. Külügyminiszterként - öt évvel a második világháború után - hozta nyilvánosságra a XX. század egyik legmerészebb tervét, a német-francia kiengesztelődésen alapuló, lépésről lépésre megvalósítható európai integrációról szóló elgondolást. 1950. május 9-i nyilatkozatával rendkívüli bátorságról, hitről, bölcs előrelátásról tett tanúságot. Schuman legfőbb célja a hosszú távú béke és a nemzetek közötti együttműködés megteremtése volt. A hidegháború feszültségekkel teli korszakában nem csupán egy szűk körű, nyugat-európai gazdasági közösségről álmodott, hanem az öreg kontinens földrajzi, politikai és lelki értelemben is tágabb és mélyebb egységéről. Robert Schuman sugárzó személyiségének, a közjót szem előtt tartó szolgáló szemléletének különösen is időszerű üzenete van napjainkban, amikor a másikat ellehetetlenítő, elégedetlen széthúzás a jellemző, s az általa útjára bocsátott közös Európa erőtlenül vergődik. Schuman életútjával példát mutat arra, hogy bármely hivatásban élve, akár politikusként is lehet a szentség útján járni, és az egységet a legkülönbözőbb formákban, még ellenséges nemzetek között is meg lehet valósítani. Vissza
TARTALOM
Előszó 5
Bevezetés 19
Első fejezet
Az Európai Közösség születése 21
Második fejezet
Luxemburgtól Metzig 39
Harmadik fejezet
Egyetem és munka 49
Negyedik fejezet
Városi beilleszkedés 59
Ötödik fejezet
Az első világháború idején 69
Hatodik fejezet
A politika színpadán 73
Hetedik fejezet
A képviselő 79
Nyolcadik fejezet
Bizonyossá vált küldetés 89
Kilencedik fejezet
Lotaringia lelke 101
Tizedik fejezet
Visszatérés a szülőföldre 111
Tizenegyedik fejezet
Közeledés a szörnyű csapás felé 117
Tizenkettedik fejezet
A vihar 125
Tizenharmadik fejezet
Az államférfi felemelkedése 131
Tizennegyedik fejezet
A kormányfő 141
Tizenötödik fejezet
A külügyminiszter 149
Tizenhatodik fejezet
Az európai városállam 157
Tizenhetedik fejezet
Zarándoklat Aix-en-Provence-ba 163
Tizennyolcadik fejezet
Szózat az európaiakhoz 169
Tizenkilencedik fejezet
A szenvedés útján 179
Huszadik fejezet
Az Európai Parlament elnöke 189
Huszonegyedik fejezet
Keresztút 195
Huszonkettedik fejezet
Európa lelkéért 205
Huszonharmadik fejezet
A politika szentségét felmutató keresztény 211
Függelék 215
Imádságok 229
Jegyzetek 243