Krisztus az ortodox teológiában

Jean Meyendorff nemcsak a XX. század egyik legjelentősebb ortodox teológiai gondolkodója, de általánosságban is a század egyik kiemelkedő egyháztörténésze és bizánci tudósa volt, aki teológiai témáit mindig történeti összefüggésben vizsgálta. Ez a mű is dinamikusan, megfogalmazódásának történeti kereteiben tárgyalja az ortodox krisztológiai gondolkodást a Kr. u. 451-ben tartott Kalkédóni Zsinattól az ortodox teológia végső kikristályosodásának idejéig, vagyis a XIV. századi konstantinápolyi, úgynevezett hészükhaszta zsinatokig. Ekként ez a monográfia, amely először 1969-ben jelent meg franciául és angolul, nemcsak az ortodox krisztológiai hagyománynak máig egyetlen átfogó kifejtése - legalábbis nyugati nyelven és nyugati közönség számára -, de egyedülálló az egész modern teológiatörténeti irodalomban. Meyendorff itt kora filológiai és történeti kutatásaira támaszkodva érvel a Krisztus személyére vonatkozó ortodox teológiai hagyománynak a dinamikus történeti fejlődésben megmutatkozó szerves egysége mellett, szembeszállva a nyugati teológiatörténészek körében általános, a hagyományos krisztológiai tanítást radikálisan kétség bevonó állásponttal.