A halálban ugyanis megszületünk

Az élet előrenéz, nem hátrál sosem, szüntelenül valami újat hoz elénk. Átmeneti kevesebb révén valami többet, valami jobbat szül. Feltartóztathatatlan erejű hullámhoz hasonló: mindig előre-, mindig felfelé visz bennünket. A hit csak megerősíti, amit a természet fennen hirdet. Abban a világban, amely mintha elveszítette volna az élet örömét, a hit visszaadja a derűlátást, a reménységet. Ezzel a megújult látásmóddal a halált megfoszthatjuk a hozzátapadt mítoszoktól, leránthatjuk álarcát, mi magunk pedig megszabadulhatunk a hozzá kapcsolódó félelemtől és szorongástól.