"A te arcodat keresem, Uram" (Zsolt 27,8). Puzzle-darabok posztmodern korunk istenkeresőiről/-nek

Diósi Dávid gyulafehérvári teológus tanári munkája során, valamint előadásaival es publikációival is már többszörösen bizonyította, hogy hitelesen tudja megragadni a mai ember problémavilágát. A filozófia, a teológia, a szociológia es a művészet beható ismeretével képes választ adni „személyre szabottan” a különböző körülmények között élő embernek, megszólítva magában az emberben lévő képességet a kérdésre és a válaszadásra egyaránt. Így juthat el az örök isteni megtalálására a sokszor homályba vagy sötétségbe kerülő lelkek esetében, és képes megnyugtató módon szólni a mindannyiunkat körülvevő titokról. Sajátos gondolattársítással teszi egyértelművé, hogy az ünnepi liturgia bennünk van, melyet nem kell felszínes, futó örömökkel helyettesíteni, mert a Lélek hivásának mi vagyunk a főszereplői, ezért egzisztenciális kérdéssé válik az emberben lévő szép feltárása. Diósi Dávid azt az új látásmódot kínalja tehát, amely voltaképpen „meglepetésszerűen” teszi egyértelművé, hogy ki az az ismerős „Ismeretlen”, aki újra meg újra jeleket ad, hogy ezáltal felismerjük páratlan hivatásunkat. Vegyük kézbe a rövid írásokat, s engedjük magunkra hatni a szerzőnek a megszokottól sokszor eltérő fogalomvilágát, mert így egy különleges szellemi úton járhatunk.