Prohászka az alkotó

Így ​ír Barlay Ö. Szabolcs, a kötet szerzője: „A művészetnek márványa van; a mi márványunk a szó, a nyelv… Szeretnék úgy írni, ahogy érzek. Vastollal, sziklalapra.” Prohászka Ottokár naplójában találtam rá ezekre a sorokra, melyek már sejtetni engedik, hogy az íróasztalánál álló és felénk néző főpap a századforduló magyar prózájának egyik vezéregyénisége.
A kötet első négy fejezete időrendi sorrendben foglalja össze azokat a kutatásokat, tanulmányokat, melyek az általam vezetett szeminárium műhelyében születtek meg. Prohászka életének negyven évét ívelik át ezek az írások. A négy fejezet négy tartóoszlopnak tekinthető: Tanulmányi évek elemitől a Rómában szerzett két doktorátusig. Útkeresés Esztergomban. Az esztergomi szeminárium „fekete bíborosa”. Kísérlet a közélet és a politika megreformálására.
Az utolsó fejezet az életmű későbbi évtizedeire is rávilágít az itt először közölt adatok, levelek, összefüggések feltárásával. A bibliográfiai adattár ugyancsak azt a célt szolgálja, hogy legalább körvonalaiban képesek legyünk felmérni Prohászkának, az alkotónak munkabírását, műveltségének horizontját!
Magyarország apostolának és tanítómesterének híres jelmondata: Amíg élek, remélek!, felbátorít arra, hogy ezzel a kötettel is előbbre tudjuk mozdítani a Prohászka-kutatást.