Vásároljon könyvet mobil készülékével egyszerűen.
4 593 din.
Várható szállítási idő
19 munkanap.

A Zsolnay építészeti kerámia mesterei

nincs megadva, 2009
  • 111 oldal
  • Kötés: kemény kötés
  • jó állapotú antikvár könyv
  • Szállító: Bokonon Antikvárium

Könyvem a századforduló művészetének, építészetének világába kalauzol, amelyben a Zsolnay építészeti kerámia emlékeit kutatva betekintést kapunk a magyar építészek, szobrászok, festők és iparművészek mestereinek munkásságába a színes építészet és kerámia által. A Zsolnay név nemcsak Magyarországon, de szinte az egész világon ismert értékeit a hazai építészet legnagyobbjainak munkásságán keresztül érzékeltetem. Hogyan vált az építészetben a historizmus, a minden korábbi kort utánzó építészet sajátos, magyaros szecessziós stílussá a magyar kultúrkincsben.
A stílusváltás Magyarországon megteremtette a modern építészet alapjait is. A zsákutcának tűnő, a díszítésektől és ornamensektől elburjánzott építészet helyén egy új stílus jött létre, a modern építészet szerkezeti és formavilágát magyar motívumokkal ötvözve.
Adolf Loos üzenete az „ornamens nélküli építészetről" igaz, tévedés volt, amelyet az építész, később, mintegy húsz év múlva maga is elismert - csupán a túlzott díszítésektől kívánta óvni kortársait. A kultúra alapját képező, a művészet különböző formáival együtt létrejött ornamens nem hagyható el. Igazi megnyilvánulása az iparművészet területére esik ugyan, de az építészetben a művészetek anyjával - az összhang és harmónia szintézisét teremtette meg, hasonlóképpen, mint a szobrászat és festészet az építészetben - ahogy Pogány Frigyes megfogalmazta híres előadásaiban és könyveiben. Pécsett legutóbb Kalmár Miklós kifejtette, a századforduló művészete az építészethez társulva, a finom részletek harmóniája által a művészetek igazi szintézise Magyarországon.
Ebben a harmóniában meghatározó alkotók sora vett részt: Jungfer Gyula a művészi kovácsolás mestere, Róth Miksa a színes üveggel, Zsolnay Vilmos a kerámiával.
Wright szavai is ezt a modern elvet erősítik meg, amelyben kultúránk gyökereinek, az építészet el nem hagyható formakincsének tekinti az ornamentikát. Az építész pedig az ornamens alkalmazójaként nem dekoratőr csupán, hanem a belülről alkotó ember, a konstruktőr és a formaadó dekoratőr, az ornamentika igazi művésze.