P. Benkő Ilona

Ipar- és tervezőművészek címmel új könyvsorozat indult az MMA Kiadó gondozásában.

A sorozat bemutatja az MMA Iparművészeti Tagozatának tagjait és munkásságát. Megismerhető a művészek pályaképe, művészi hitvallása, továbbá a velük készült interjúk során bepillantást nyerhetünk az alkotók életébe, műveik keletkezésének történetébe. A kismonográfiák egyben albumok is, hiszen a köteteket a legfontosabb művekről készült fotók illusztrálják. A könyvek végén lévő Függelékek pedig segítik az életutak fontos állomásainak megismerését. P. Benkő Ilona keramikusművészről Csenkey Éva állított össze színvonalas kismonográfiát.

P. Benkő Ilona ((Székelykeresztúr, 1937. április 29 -) a budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia szakos hallgatójaként 1961-ben diplomázott. Pályafutása a modern magyar kerámiaművészet felívelő periódusával párhuzamosan indult. 1965 és 1981 között tíz építészeti megbízatást teljesített és korabeli hazai műkereskedelmi hálózat (Iparművészeti Vállalat, Képcsarnok) számára 1970-ig készített lakberendezési dísztárgyakat. Ezután az önálló, független kísérletezés útját választotta - a kerámiaművészetben formálódó technikai lehetőségek feltárása és művészi kifejezőeszközként való alkalmazásuk vezérelte alkotómunkáját. 1964 és 2016 között számos hazai és nemzetközi kerámia szimpóziumnak volt a résztvevője (Gmunden, Siklós, Cardiff, Kecskemét, Hódmezővásárhely). 1964-ben létesített saját műhelye mellett 1982-től a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió és 1998-től a hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központ meghívására valósította meg az elképzeléseit. Technikai téren a magas tűzön kiégő agyagok alkalmazása, kemencén belüli és külső redukálási módozataik terén ért el különleges eredményeket. Egyedi és egyéni jellegű műtárgyainak formai, esztétikai megoldásai is a tradíció és az újítás szerves kapcsolatáról tanúskodnak. A fazekasság örökségét nem tagadta meg, a mindig egyedileg, kézműves eszközökkel formált edények, szobrok és képek sorozatokká rendeződnek, szimbolikus üzeneteket hordozó művekké váltak. Alkotómunkájának eredményeit a hazai és külföldi kiállításokon rendszeresen bemutatta, munkásságát jelentős díjakkal ismerték el (Pécs: 1968, 1978, 1980; Sopot: 1970, 1976; Faenza: 1972, 1980; Vallauris: 1976; Gualdo Tadino: 1979; Budapest: Gádor István-díj, 2012), pályafutását értékelte 1976-ban a Munkácsy Mihály-díj, majd 1983-ban a Művelődésügyi Minisztérium, a Művészeti Alap nívódíja, 2000-ben a MAOE nagydíja. 1982-től az Academie Internationale de Céramique (AIC), valamint 2010-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet, 2011-től az MMA rendes tagja.