Keresők - Képregény

A Keresők valóságos budapesti helyszínein (kávéház, kisföldalatti, a város legrégebbi köztéri szobra előtti tér, magas polgári lakásbelsők) reális és szürreális jelenetek váltakoznak. A mű meghatározó motívumai a szeretet, a szorongás, a véletlen szerepe, és egy másik ember teljes megismerhetőségének lehetetlensége. A főszereplő, András, a történet elején különös bajba kerül. Az Eckermann kávézóban éppen csak felfigyel egy lányra, máris odalép hozzá a Szorongás Rt. ügynöke, és közli vele: Andrásnak csupán két napja van arra, hogy megmentse azt a lányt, különben az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel. Ráadásul, ha András kudarcot vall, őt is bekebelezi e furcsa, szinte túlvilági szervezet, mint egykor az ügynököt. Képtelenségnek tűnik az egész, de a fura úr meggyőzően beszél, és a lány olyan szép, hogy András kétségei elillannak. Aztán hirtelen a lány is eltűnik, és kezdődhet a keresés. Először Andrásnak meg kell találnia a lányt ahhoz, hogy megmeneküljön. Kezdeti erőfeszítések után sodródni kezd az eseményekkel, egy idő után megadja magát „a véletlen hatalmának”, talán azért is, mert közben egy másik lányra talál, egy volt szerelmére. Miközben a Szorongás Rt-ről nem tudható, hogy kik az áldozatai: azok, akik behódolnak a hatalmának, vagy azok, akik ellenállnak neki? Molnár Péter azonos című novelláját képregényre alkalmazta / átdolgozta / adaptálta: Peer Krisztián. Rajzolta: László Zsuzsi. A novellát Turai Tamás dramaturg közreműködésével Vajdai Liza Vera szövegeit felhasználva rádióra alkalmazta: Molnár Péter, Peer Krisztián, Vajdai Vilmos. A rádiójátékot és a színpadi változatot rendezte: Vajdai Vilmos.