A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók

Bernstein Béla (1865-1944) rabbi és történetíró monográfiája elõször 1898-ban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján jelent meg. Abban a korban, amikor a magyar zsidók már két-három nemzedék óta sikeresen asszimilálódtak az anyanemzethez. Legalábbis ebben a hiszemben éltek. Ezt a tudatállapotot tükrözte Bernstein művének elsõ kiadása, noha nem hallgatta el az emancipáció rögös útjának állomásait sem. A második kiadásra 1939-ben, egy megváltozott világban került sor. Megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, s éppen Európa második újrafelosztása volt napirenden. A második világháború s annak egy külön frontja: a zsidók ellen viselt háború elõestéjén Bernstein azért adta ki újra, átdolgozva és kiegészítve munkáját, hogy a reformkor befogadóinak unokáit emlékeztesse a zsidók és magyarok között megkötött szövetségre. Arra, hogy 1848-49 után a magyar zsidóság az egyetemes magyarság oszthatatlan része. A holocaust - amely Auschwitzban elégette magát a szerzõt is, Jókai hívét és barátját (az elsõ kiadást az õ elõszava vezette be) - és a rákövetkezõ fél évszázad erõszakolt felejtése nem tette lehetõvé, hogy a következõ nemzedékek elõítélet-mentesen megvizsgálják az ezirányú reformkori folyamatokat. Ezt bizonyítja az is, hogy Bernstein Béla könyve óta mind a mai napig nem született átfogó monográfia a nagyon is lényegbevágó, mert a modern Magyarország születésének egyik érzékeny pontját érintõ témáról. A Múlt és Jövõ Kiadó ezért a magyar szabadságharc 150. évfordulóján újra Bernstein Béla alapművéhez fordul, hogy azokhoz a gyökerekhez nyúljon vissza, amelyek annyi tragédián, >>hagyományszakadáson<< túl mai létezésünket is meghatározzák. Kötetünk egyesíti az elsõ és második kiadás erényeit (Bernstein Béla a második kiadásból technikai nehézségek miatt elhagyta a jegyzeteket, viszont újabb kutatásainak eredményeivel gazdagította az anyagot: kiadványunk mindezt tartalmazza), s bõvebb, pontosabb jegyzetapparátussal szolgál az érdeklõdõ olvasónak.