A közigazgatás változásairól Magyarországon és Európában a rendszerváltástól napjainkig

A közigazgatásnak, mint az állam cselekvésének egyik legfőbb jellemzője a folyamatos változás és megújulás. Ezt indokolják az állami szerepkörök változásai és ebből adódóan a közigazgatási feladatok változásai egyaránt. A folyamatosan változó feladatokhoz a közigazgatásnak meg kell találni azokat a szervezeti, eljárási, módszerbeli, technikai és humánerőforrás megoldásokat, melyek alkalmazásával jogszerűen, szakszerűen, hatékonyan, eredményesen és költségtakarékos módon tudja társadalmi rendeltetését betölteni. A közigazgatás-tudomány különböző irányzatainak története és érvényesülése mutatja azt, hogy mekkora társadalmi erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy az egymással néha ellentétes követelmények érvényesülése összességében a legjobb megoldásokhoz vezessen. Mindeközben ritkán találkozhatunk olyan megnyilvánulásokkal a közéletben és a szakirodalomban, melyek a közigazgatás aktuális működését egyértelműen pozitív színben tüntetnék fel. Ennek a nem mindig objektív megítélésnek is számos oka van, de ez az egyik indoka annak, hogy a politika is állandó nyomás alatt tartja a közigazgatást, mely teljesítménye pedig visszahat a központi és a helyi kormányzatok működésének értékelésére egyaránt. A folyamatos megújulási kényszer alatt álló közigazgatást az elmúlt két évtizedben a szokásosnál nagyobb változás érte a neoliberális államfelfogás által életre hívott Új közmenedzsment (NPM) irányvonal érvényesülésével a világon. Ez az alapvetően a versenyszféra szervezési, igazgatási és vezetési módszereit a közigazgatásban alkalmazni szándékozó irányzat alapvetően megváltoztatta a hagyományos közigazgatás értékrendjét a hatékonyság, minőség, költségtakarékosság és társadalmi részvétel érdekében, miközben az áhított eredmények a gyakorlatban nem igazán mutatkoztak. A rendszerváltó közép - kelet-európai országok számára, akik a mielőbbi Uniós csatlakozás reményével és kényszerével keresték új közigazgatásuk kiépítéséhez szükséges útmutatást az Európai Közigazgatási Tér felé, a helyzet még nehezebb volt. Egyszerre kellett ugyanis megfelelniük a tradicionális polgári demokráciák közigazgatásának általános értékrendjét kifejező, Brüsszel által idealizált, de korábban nem hangoztatott Európai Közigazgatási Tér követelményeinek és az egészet támadó Új közmenedzsment irányzat radikális elképzeléseinek. Ez az ellentmondásokkal terhelt folyamat ma sem zárult le, a világ közigazgatása és így országunké is, új utakat kényszerül keresni és találni a világot sújtó különböző válságok leküzdéséhez. A könyvben szereplő egyes már korábban publikált, aktualizált és újabb születésű tanulmányok ezt az elmúlt két évtizedet dolgozzák fel hazai és európai kitekintéssel. A munka célja ezzel az, hogy mind az oktatás, mind pedig a kutatások elősegítése érdekében, adjon betekintést az elmúlt évtizedek közigazgatásának átalakulásába, segítsen megérteni a változásokat és értékelni azok eredményeit. Mindezeken keresztül pedig járuljon hozzá napjaink hazai és nemzetközi közigazgatás-fejlesztési elképzelései megértéséhez és megvalósításához egyaránt..