Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Az irodalomtudomány "provokációja" AZ IRODALMI FOLYAMAT
- 318 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Szentendre Antikvárium
Az Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Napjainkban az irodalomtudomány - a vele szemben támasztott igények, illetve némiképp az irodalomtudósok szándékai ellenére - mind távolabb kerültek a konkrét műalkotástól: szerzőtől és olvasótól egyaránt, vagyis az irodalmi gyakorlattól. A folyamat következtében élesen választódik el az alapvetően kétfajta - történeti-historikus és elméleti-poétikai - szemlélet és megközelítés; elkülönülésük, mint egymás kölcsönös "provokációja" tételeződik, holott párhuzamos létük, egymásrautaltságuk fontos és új szempontokat nyújthatna az egész világnak. Vilcsek Béla tanulmánya ennek a két tudományágnak, az irodalomelméletnek és -történetírásnak a hazai gyakorlatát elemzi, bizonyítva, hogy nem lehet az elméletet a történetírás segédtudományává "lefokozni". ; A kötet alapvető célja: a terminológiák újragondolásával, értelmezésével, az összefüggések kibontásával segítsen eligazodni a legkülönfélébb műfajú és főként színvonalú irodalomtudományi művek között; hogy áthidalja azt a szakadékot, amely az egyre gyarapodó tudományos ismereteket felmutató elmélet és az esztétikai kérdésekben egyre bizonytalanabb, így támogatásra szoruló irodalomtörténet között keletkezett. Az "érvényes megítélése" a mű és az olvasó közötti kölcsönösség folyamatának elemzésén alapszik. A szerző ezt az interakciósnak tételezett viszonyt állítja elméleti megközelítésű tanulmányának középpontjába, különös tekintettel a befogadás mozzanatainak bemutatására. Ennek megfelelően a műalkotások megszületését is szerző-külvilág viszonylatából vezeti le, és magát az alkotói folyamatot is kommunikációnak írja le. A műalkotások elemzése során (a születéstől az elemzésen át a befogadásig) részletesen áttekinti a 19. és a 20. század különböző irodalomelméleti irányait (pozitivizmus, historizmus, fenomanológia, strukturalizmus stb.), illetve a befogadást meghatározó korszakos értelmezéseket. A zárófejezetben arra a kérdésre keresi a választ, hogy az irodalomtörténetben és az oktatási-kutatási, napi irodalmi gyakorlatban máig egymás mellett létező, sokszor ellentmondó nézetek láttán egyáltalán tudománynak (paradigmának) tekinthető-e az irodalommal foglalkozó diszciplína. ; A fejezeteket kitekintő irodalomjegyzék zárja le, így a kötet nemcsak a szaktudomány kutatóinak forrásmű, de kiegészítheti az egyetemi diákság e témakörben rendkívül hiányos jegyzetkészletét is; rámutatva, hogy le kell számolni az irodalomtudomány lezártságának illúziójával és hangsúlyozni kell a különböző megközelítések és szempontok egyaránt érvényes voltát. - Nagy irodalmi gyűjteményekben célszerű elhelyezni.