1945 a világtörténelemben - Milyen jövőt képzelt magának a világ?

Idén volt a 60. évfordulója a II. világháború befejeződésének és a nemzetiszocialista, fasiszta ideológiájú totalitárius rendszerek bukásának. Az ennek alkalmából kiadott tanulmánykötetben olvasható írások szerzői kimondottan nem a háború lezárásának eseménytörténetére, és nem is a hidegháború kezdetének okaira összpontosítanak, hiszen mindkettő tárgyában születtek már nagyszerű összefoglalások, hanem igyekeznek megvizsgálni és megmutatni a háború végét, lezárását követő átmeneti időszak politikai, szellemi termését, morális vetületét. A történelem egy olyan rövid szakasza volt ez, amikor az antifasiszta koalíció tagjai között még jelentéktelennek tűntek a nézetkülönbségek, s a világégés során meggyötört emberiség előtt új perspektívák bontakoztak ki. A gyűjtemény összeállítói nem törekedhettek teljességre, de megpróbáltak valamit érzékeltetni e kor szomorúságából, örömeiből, nehézségeiből és reményeiből, a felszabaduló ember morális, politikai és gazdasági gondolkodásának gazdagságából. A tanulmányok központi kérdése, hogy milyen tanulságokat vontak le a világháború és a fasizmus tapasztalataiból a világ vezető politikusai, gondolkodói, s miféle jövőt képzeltek, akartak maguknak a nagy és kis államok népei. Vizsgálódásuk kiterjed arra is, hogy milyen hatást gyakorolt a siker és az azt megelőző pusztítással való szembesülés a társadalomról, gazdaságról, politikáról, kultúráról és háborúról való gondolkodásra. Olvashatunk azokról a tervekről is, melyeket a korban a hasonló kataklizmák elkerülése érdekében vetettek fel. A lábjegyzetekkel ellátott kötetet egyebek között olyan ismert szerzők jegyzik, mint Krausz Tamás, Ormos Mária, Romsics Ignác vagy Popper Péter.