A világégés hadszínterein

Örvendetesen szaporodó második világháborús memoárirodalmunk egyedi színfoltja Bondor Vilmos m. kir. főhadnagy munkája. A visszaemlékezés - ahogy a szerző nevezi - a második nagy világégés hadszíntereire kivezényelt egyszerű magyar katonák életét, front-hétköznapjait eleveníti fel. Olyan emberek lelkivilágát, gyötrelmeit és reménykedéseit ismerhetjük meg belőle, akik másképpen élték meg a háborút, mint a "szakmabeliek", a hivatásos katonák. Bondor Vilmos meggyőzően ecseteli, miből merítettek erőt becsületes helytállásukhoz, mi éltette őket az embertelenül súlyos, kritikus helyzetekben. A visszaemlékezés külön érdeme, hogy a témában járatlanok által is érthető tapasztalati észrevételeket, magyarázatokat találunk benne az egyes fegyverekre, harceljárásokra, kiképzési hiányosságokra vonatkozóan csakúgy, mint a magyar katonák Don menti magatartására. Mindazokra a jelenségekre, amelyek vitathatatlanul jellemezték a m. kir. honvédség második világháborús tevékenységét, helytállásukat.
A szerző hitelesen és élményszerűen dolgozza fel a 2. hadsereg 1943. januári krónikáját, élvezetes és valósághű ismertetést kapunk az eddig teljes egészében fel nem dolgozott 1944. őszi Temesvár-Arad-Szeged környéki harcokról is.