A vád, ami védőbeszéd is lehetett volna

1942 nyara, Délvidék. Két harcedzett, az I. világháború harctereit is megjárt, többszörösen kitüntetett magyar katonatisztet (vitéz Asbóth Sándort és Zsoldos Andort) tartalékos századosként zsidó munkaszolgálatos tábori alakulatok élére vezényelnek. Egyszerre állítják őket hadbíróság elé alárendeltjeikkel szembeni emberséges magatartásukért, ám a hadbíróság elejti a képtelen, a józan észnek ellentmondó vádat. A munkaszolgálatosok, akikért szolgálatuk alatt mindvégig kiálltak, akiknek többségét megmentették a biztos haláltól, drámai módon határozták meg századosaik későbbi sorsát. Míg egyiküket – teljesen megérdemelten – a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazhatták és mindmáig emlékfa őrzi emlékét a jeruzsálemi Yad Vashem Emlékparkban, addig másikukat a szegedi Népbíróság kezére adták. A szerző célja emléket állítani e két tisztességes embernek.