Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Jász dekameron - Dedikált
- 52 oldal
- Kötés: papír / puha kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- Dedikált
- Szállító: Mike és Tsa Antikvárium
Az író által dedikált példány.
Az adoma magyarított szó, Erdélyi János alkotása. Önállóan és a nagyobb lélegzetű próza egyik elemeként él irodalmunkban. Bistey András Jász dekameronja ezt a hagyományt gazdagítja a jász vidék rövid, mulatságos történeteinek gyűjteménybe foglalásával. Amíg van adomázni kedvünk, óvjuk emberi értékeinket. Élni segít hát a csattanós történet, az elmesélt vagy leírt adoma. RÉSZLET: Egyenjogúság
Egy kocsmázó gazda, felesége maga is ugyanúgy kocsmába kezd járni, mint az ura, ezzel el is veszi a kedvét az italozástól.
Élt Jászszentandráson egy jómódú parasztgazda, Guba Sándornak hívták. A vagyon azonban veszélybe került, mert Guba Sándor a kelleténél jobban szerette az italt, néha fél nap, egész nap is elüldögélt a kocsmában hasonszőrű ismerőseivel. Nemigen rúgott be úgy, hogy elvesztette volna az eszét világ csúfjára, bár elég sűrűn emelgette a poharat, de a felesége így is duplán haragudott, mivel nem dolgozott otthon, mint más rendes ember, és ráadásul a pénzt is költötte.
Kérte az urát szépen, kérte csúnyán, hogy hagyjon fel a kocsmázással, de az rá se hederített.
No megállj, vén kutya! – gondolta egyszer az asszony. – Leszoktatlak én a kocsmáról, mégpedig hamarosan!
Legközelebb, amikor este megint hiába várta az urát, összekapta magát egy kicsit, és elballagott ő is a kocsmába. Jól számított, ott volt Guba Sándor a cimboráival. Annus néni azonban nem ment oda hozzá, mint máskor, hogy hazahívja, hanem az asztaluktól jó messze maga is leült.
Olyan csend támadt a kocsmában, hogy a légypapírra ragadt legyek zümmögését is lehetett hallani. Guba Sándor úgy tett, mintha nem vette volna észre a feleségét, de nagyon elszontyolodott az ábrázata.
A kocsmáros odament Anna nénihez.
– Mit hozhatok? – kérdezte zavartan, fél szemmel Guba Sándorra sandítva, aki már háttal ült feléjük.
– Három liter bort! – mondta Anna néni jó hangosan. – De a legfinomabb rizlingből ám!
– Mennyit? – kérdezte a kocsmáros, és közelebb hajolt, mint aki nem jól hall.
– Három litert! – kiáltotta a fülébe az asszony.
– Én kihozhatom, de … – kezdte volna a kocsmáros, de Anna néni közbevágott:
– Mindenkinek jut egy pohárral, aki jó szívvel elfogadja!
Ha eddig is odafigyelt mindenki, most azután még jobban hegyezni kezdte a fülét a sok korhely, potyaleső, és szép sorban odasomfordáltak Anna néni asztalához.
– Egészségére, Anna néném!
– A jó Isten sokáig éltesse!
Sűrűn emelgették a poharakat, elfogyott az első három liter rizling, már a második három liter is fogytán volt, amikor a kocsmáros zárórát kiáltott. De addigra már nagy vigasság volt az Anna néni asztalánál, még nótáztak is egy sort.
Zárórakor Guba Sándor és a felesége hazaindultak, de külön-külön mentek, otthon pedig egyikük sem hozta szóba az esetet.
Így történt ez még egyszer, majd Annus néni harmadszor is megjelent a kocsmában, nem sokkal az ura után. Guba Sándor vagy egy félóráig bírta még, de látszott rajta, hogy nem sok öröme telik az iszogatásban, sőt egyre nehezebben türtőztette magát. Végül odament a feleségéhez.
– Hallod-e, he! Mehetnénk már hazafelé!
– Mehetünk, Sándor – felelte az asszony.
Hazaballagtak együtt, és többé senki se látta őket a kocsmában, sem együtt, sem külön-külön.