Az ember legmélyén

"Tisztelt XY! Az... kiadó honlapját böngészve találtam rá az Ön elérhetőségére. A kiadó egy éppen olvasott könyv kapcsán került a szorosabb látóterembe. (A százéves ember...) Bevallom, azért éppen Önt választottam, mert az oldalon az Ön neve volt a legszimpatikusabb számomra. Ennyit a hízelgésről. Nézze el a nyers modoromat, nem vagyok a szavak embere. Író vagyok. A probléma csak az, hogy ezt a külvilág még nem tudja. Ez az a pont, ahol az útjaink keresztezhetik egymást. Amit én tudok Önöknek ajánlani, az egy regény. Gondolom ezer ilyen hülye levelet kap, de ez tényleg más. Nem azért, mert én írtam. Már írhattam volna ezer regényt, de megvan a magamhoz való önkritikám, ezt elhiheti! Regényem legalább annyira trendi, mint az említett, de annál árnyaltabb és kevésbé kiszámíthatóak a fordulatai. Mintha Verne kalandregényeinek ötletei Rejtő világában öltenének testet, de mindez a mai korszellem keretei között, nyakon öntve egy adag belső vívódással, útkereséssel és természetesen csipet romantikával. Amúgy a cselekmény egy kómában fekvő férfi vastagbelében játszódik, de ez alapján ne vonjon le messzemenő következtetéseket. Többet nem árulhatok el."