Az utolsó huszárok

Ez az interjúkötet egy mára letűnt kor utolsó tanúságtevőivel rögzített beszélgetésekkel ajándékozza meg az olvasót.
A kort, amely ezeket az embereket alakította, visszahozni már nem lehet. Az értékrendet viszont, amely őket formálta, meg kell őrizzük, ha élhető jövőt szánunk utódainknak.
Hatalmas ajándéknak tekintem, hogy lovas pályafutásom során hol főnökeimként, hol munkatársaimként, de mindig barátaimként találkozhattam ezekkel az emberekkel. Tőlük tanultam a szakmát, a mesterséget, és tőlük tanultam emberséget. Ma, amikor én oktatom a nálam fiatalabbakat, életem nagy kihívása, hogy a teljesen megváltozott külső körülmények, életfeltételek között, ebben a harsogóan hangos, erőszakos, önmegvalósítást hirdető hazug közegben hogyan plántálhatom a fiatalabbakba azt az értékrendet, amelyet tőlük tanultam. Az újbort új tömlőkbe kell tölteni, de az óbor értékeit meg kell őrizni.
Hat színes egyéniség életútját tárja elénk a kötet. Mindegyikük más, mégis mindegyiküket áthatja a Nagy Kálmán által röviden és világosan megfogalmazott értékrend: "Isten, haza, család."
A többiek nem mondják ki, de életükön átsüt ez a vezérfonal. Átsüt az, amit Hamvas Béla rendkívül egyszerűen így fogalmaz meg: "Az a tudás, hogy az életnek csak akkor van értelme, ha feláldozzuk, mindenkivel vele születik. Az élet csak akkor sikerül, ha feláldozom."
Ma a média hangszórói az ellenkezőjét harsogják.
A ló ma is önzetlenségre nevel, hiszen a lovasembernek, ha lóról száll, először lovának nyugalmáról, jólétéről kell gondoskodnia, csak azután gondolhat magára. Ez a kötet nagyban segíthet abban, hogy mai fiataljaink felismerjék, és tovább őrizzék ezt az értékrendet, a magyarság nemzeti és lovas szellemét.