Somogyi Győző

Somogyi Győző (Budapest, 1942. július 28. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus és festő kiváló művész. A magyar történelmi viseleteket, a népi építészetet kutatja és rajzolja. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1997).

Művészetének témáit a természetből, a mindennapi életből, a bibliából és a hadtörténelmi eseményekből meríti. Hagyományos ikonszerű történelmi-népies stílus jellemzi, de a 20. század stílus irányai, köztük a konstruktivista művészet, is hatást gyakoroltak rá, főleg tájképfestményeire. Legnagyobb alkotása 100 magyar hadtörténelmi személyiség arcképének megfestése (1986–1996), amely eredendően A magyar hősök arcképcsarnoka címen jelent meg kiállításokon és könyvalakban. „A Magyar hősök arcképcsarnoka Attila hun királytól Maléter Pál ezredesig bezárólag azon hősöknek kíván emléket állítani, akik viharos történelmünk során a hazát védelmezték. A művész különös gonddal festette le az ábrázoltak öltözékét: az egyenruhák, fegyverek, címerek, rendjelek korhűek, aprólékos kidolgozásuk komoly előtanulmányokra vall.

Somogyi Győző a 20. századi magyar művészetben sajátos helyet foglal el. Nem tartozik egyetlen festői irányzathoz, csoporthoz sem. Hagyományos eszközökkel és műfajokban dolgozik, műveit nagyrészt táblaképek, szitanyomatok, tusrajzok alkotják. 1992-ben volt már Somogyinak kiállítása az Ernst Múzeumban, de míg ott az egész addigi életművet próbáltuk átfogóan bemutatni, addig ennél a kiállításnál kifejezetten a tájképekre esik a hangsúly.

Somogyi indulásakor, a hetvenes években főleg grafikával foglalkozott, a nyolcvanas évektől tért át az intenzív színvilágú, Csontváryt idéző képek festésére, amikor a fővárosból a Balaton-felvidékre költözött. Ettől az időtől egyre fontosabbá vált számára a hagyomány, a gyökerek keresése. Az utóbbi években a magyar történelem felé fordult az érdeklődése, speciálisan nemzeti témájú képeket fest.