Hódítók (Les conquérants) - Saját képpel

Ismertető: Az 1948-ban írt utószó:

„Nem lehet örökölni oly módon – írja Malraux –, hogy leromboljuk a múltat. Sőt: a múlt értékei ugyanannyit nyernek, ha tiszteletben tartják, mint amennyit az örökös nyer az örökség által. És Európával nem először történik meg, hogy nem szabadságban, hanem végzetben gondolkodik. Európában a mohácsi vész idején nem mentek túl jól a dolgok. Akkor sem ment túl jól az embereknek, mikor Michelangelo az Éjszaka talapzatára véste: »ne ébredj fel, ha a zsarnokságot kell megpillantanod«. A múlt örökségének kérdése még komolyabban vetődik fel a Szovjetunióban, ahol nemcsak a múltat rombolják le, de az egymást gyilkoló örökösök már kiveszőfélben vannak. A sztálini birodalom egymás után gyártja a feltételes reflexeket: aki igazságot mond, a Pravdára gondol…”- További ismertető: "Belelapozás".

------------------------------------ Malraux szövegét olvasni olyan, mint ténferegni egy ópiumbarlangban: füstös félhomály van, a falak dohosak, a padló recseg, mintája elnagyolt, tán még szúette is, a kanapé viszont kényelmes, a bőr érintése finom, a piszkos függönyökön beszűrődő fény pedig különös ábrákat rajzol a falakra. Érzékletes volna ez a leírás, ha megint a kambodzsai dzsungel mélyét derítenénk fel az íróval, de ezúttal egy politikai eseménysort szemlélhetünk meg alulról, bejárva egész Indokínát. A történet mozgatórugója az 1925-ös kínai forradalom, melyről az átlagolvasó ismeretei vélhetően a nulla felé konvergálnak (az enyémek is), így határozottan problematikussá teszi a mű feldolgozását, hogy André barátunk semmiféle kapaszkodót nem ad nekünk. Szövege nyers tényeket közöl, dokumentarista stílusban, de az első évszám körülbelül a századik oldal környékén bukkan csak fel – úgy tűnik, az író számára teljesen természetes, hogy tudjuk: kicsoda ő, hol van és miért, és főleg mi zajlik azon a helyen. Előbbi egyébként örök rejtély marad, a hol és miért lassan kibomlik a cselekményből, a magasabb szintű expozíció összeállítása viszont a történelemkönyvekre és a fantáziánkra van bízva. Persze egy kis kutatás után rájöhetünk, hogy valóban dokumentarista írásról van szó, hiszen Mihail Borodin például élő személy volt, a forradalom egyik igen hatékony exportőre, és ha már a kutatás talajára léptünk, érdemes egyből megnézni, hogyan is vélekedik az irodalomtörténet Malraux dél-kínai utazásáról…/Olvasói hozzászólás/.