Bohócokról. A diktátor és a művész

Norman Manea 1934-ben született az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Besszarábiában. A háborút követően a Besszarábiától ismételten megfosztott Romániában telepedett le, ahol írni kezdett, illetve szerkesztéssel foglalkozott. A hatóságokkal közvetlen összeütközése csak a cenzúrával folytatott gyakori hadakozásban öltött testet. 1986-ban - zsidó származásának és nem ellenálló múltjának köszönhetően - sikerült az Egyesült Államokba távoznia, ahol New Yorkban telepedett le. Regényei, novellái, esszéi tematikailag egyrészt a holocaust élményéből, másrészt a román kommunizmussal és nacionalizmussal kapcsolatos tapasztalataiból táplálkoznak. A kötetben közreadott három esszé a szerző romániai távozása után született. Témáik szervesen kötődnek a diktatúra egykori mindennapjaihoz. Közvetlen - mintegy dokumentumként megidézett - ismeretek alapján jeleníti meg Manea azt a világot, mely oly ismerős mindannyiunknak, s melynek felidézése - tíz évvel a rendszerváltás után - mégis elborzasztóan egzotikus. Az esszék nemcsak a kommunista közelmúlt viselt dolgait veszik számba nagyon szemléletes, érzékeny és eredeti módon. A posztmoderntől csak kevéssé érintett stílusú megfogalmazás és épp ezért rendkívül életszerű megközelítés lényegében az egész román történelmet summázza. A Románia című esszé nem is annyira a kommunizmus kritikája, mint inkább azon tévelygésé, amely váltogatva a totális megoldások különféle variációit (nacionalizmus, antiszemitizmus, kommunizmus) mindig a legelvetemültebb lehetőséget juttatja érvényre. A kötetnek címet adó második esszé alcíme szerint Megjegyzés (lenne) egy Fellini szöveghez. Az írás a diktatúra és a művész közötti viszonyt írja le, jellegzetesen romániaiul. A harmadik esszé (A cenzor jelentése) életrajzi tényeken alapul. Manea élete egy időszakában nap mint nap találkozott a cenzori elvárásokkal. E jelenség rövid idő alatt kialakította az írói társadalomban az öncenzúra reflexét. Ennek "köszönhetően", amikor 1989-ben végre megbukott a diktatúra, és a szabad olvasói elvárás egyre hangosabban követelte: az írók nyissák ki dolgozóasztalaik fiókjait, ott - mindenki megrökönyödésére - nem találtak semmit. Manea befutott író, igazi sikereit mégis inkább Nyugaton aratta. Kritikusai Kunderával, Miłosszal említik egy lapon.