Sorstalanság filmkönyv

A filmkönyv egy olyan film megvalósulását követi végig, amely Kertész Imre szellemében: "nemzeti ügynek" tartja a szembenézést a holokauszttal, amikor elvették a "sorsot" honfitársaink millióitól. Hogy az Olvasó a legteljesebb ismeretek birtokába juthasson, a könyv végigkíséri a film születését a kész kópiáig. Fontosnak tartja, hogy a rendező személye szinte személyes ismerősévé váljon: megértse azt a ritka következetességet, amely nélkül a film el sem készülhetett volna. A közvéleményt ugyan meglepte, hogy Koltai Lajos, a minden tekintetben sikeres operatőr rendezni akar, a szakma azonban tudta: nem első filmes bemutatkozásról van szó, hanem nagyobb igények beteljesüléséről. A könyv első fejezete éppen ezért pályaképet rajzol Koltai Lajosról. Természetesen nem azt magyarázza meg, hogy az operatőr "nyilvánvalóan" rendező is, hanem elemzi annak a biztos ízlésnek a kialakulását, amely a Sorstalanság megfilmesítésében a siker egyik legfőbb záloga. "Számon kéri" a rendezőn saját - írásban is rögzített - koncepcióját, amelynek alapvető érdekessége, hogy a történetet rögtön eredeti képiségében ragadta meg. A könyv második fejezete, amely a koncepciótól az első forgatási napig tartó időszakot tekinti át, két nehéz kérdést szeretne egyértelműsíteni. Az egyik: miért éppen Koltai Lajos nyerte el Kertész Imre bizalmát, amelyet az író a Nobel-díj után nemhogy visszavont volna, hanem még megerősített is. A másik: vajon Koltai Lajos "érintettsége" a holokauszt történetében elég mély-e, hogy kellő empátiával tudja ábrázolni a regény kamasz főhősét. Mindkét kérdés összefügg azzal, hogy a magyar holokausztot milyen mélyen tekintjük a magyar történelem kérdésének. A könyv rekonstruálni fogja azt a szellemi és pszichikai folyamatot, amelyben Koltai Lajos fölismerte, hogy nem az "ő ügyükről" van szó, hanem a miénkről, hiszen olyan a világ, hogy nem szűnt meg annak a veszélye, hogy - a regény egyik jelenetét idézve - leszállítsanak bennünket egy buszról, és elvegyék tőlünk a sorsunkat. Nem kétséges tehát, hogy Koltai Lajos a film megcsinálhatóságáért önmagával is folytatott küzdelemben érzelmileg is érintett lett. A fejezet további része az alkotófolyamatot mutatja be, elsősorban a tizenegy hetes forgatási időszakot, nehézségeit (leállás, pénzhiány) és örömteli pillanatait, majd az utómunkálatok "csendesebb" időszakát. A "filmkönyv" műfajából következően ez a rész sem utólag rekonstruálja az eseményeket például anekdoták segítségével, hanem a szerző folyamatos jelenlétével, napi feljegyzéseivel lehetőség nyílik a valódi események, a valódi hangulatok megörökítésére. Nem egyszerű forgatási napló lesz ez a fejezet, hanem ráirányítja az Olvasó figyelmét a film tartalmi és érzelmi csúcspontjaira. A kötetet beszélgetés zárja Kertész Imrével. A történetet még egyszer áttekintjük az ő szemszögéből is, és tanúi lehetünk annak, hogyan alakult ki példaszerű alkotói együttműködés az író és a rendező között. A könyvet - minden tartalmi egységében - képek sokasága illusztrálja. Természetesen a legtöbb kép a film történetének rekonstruálását teszi lehetővé, illetve segítheti, hogy a film nézője élményeit magas szinten tartsa ébren. A szerző, Marx József a film gyakorlatának és elméletének szakembere. Könyvei Jancsó Miklósról vagy Szabó Istvánról ezt kellőképp bizonyítják. Mivel Koltai Lajos pályáját legalább három évtizede közelről nyomon kísérte, közte és a Sorstalanság rendezője között megvolt az a bizalom, amely a "filmkönyvnek", ennek a sok tekintetben újszerű műfajnak a megvalósításához szükséges.