Szeretni és nem szeretni a színházat

Akik kerülik a színházat, menekülnek előle, azok azzal indokolják a tartózkodásukat, hogy titkon félnek a színpadtól. Ez a félelem az ellentábor szerint nemcsak a régi halálösztönt ébreszti fel, hanem a gyanút is e „sérülékeny”, kiszámíthatatlan változásoknak kitett művészet természetét illetően. Soha, egyetlen estén sem ugyanaz, dicsekednek a rendezők, míg a színházellenzők ezzel indokolják vonakodásukat. Szerintük az alkotásnak, mivel „időtálló”, olyan művészethez kell tartoznia, amely képes mindig ugyanazt az élményt, ugyanazt a látványt nyújtani. E régies művészetfelfogás miatt a színjátszást sokszor a peremre szorították, majdhogynem kiközösítették. A szövegek megmentik, a testek nem… Sérülékeny, tehát nem lehet időtálló. Van, aki szereti a törékenységét, más irtózik tőle. Ez a szeretés – vagy a nem szeretés – tétje. Georges Banu