Vásároljon könyvet mobil készülékével egyszerűen.
4 038 din.
Várható szállítási idő
19 munkanap.

A magyar Cellini - Szvetnik Joachim élettörténete - Dedikált

Bába Kiadó, 2004
  • 104 oldal
  • Kötés: kemény kötés
  • jó állapotú antikvár könyv
  • ISBN: 9639511552
  • Dedikált
  • Szállító: Szentendre Antikvárium
  • Dedikált példány! Kevés példányszámban megjelentetett kiadvány.

Felemelő és megtisztelő érzés, hogy olyan könyv előszavának írására kértek, melyben községünk jeles szülöttjéről írnak. Olyan emberről, aki áttörte a vasfüggönyt és megbecsülést, bebocsátást szerzett nemcsak Európába, hanem az egész világon a magyar művészetnek. Aki tudásával, szakmai felkészültségével kiérdemelte az egész világon "AZ" ötvös nevet, szerezve nemcsak hazájának elismerést, megbecsülést, hanem falujának is, melyben született, gyermekéveit töltötte, első művészi próbálkodásival küzdött. A szokásos tarka gyerekkor, a fiatalság önmagával vívott küzdelme, majd a megállapodás voltak életének állomásai. Génjeiben hordozta a magas művészetet és a tartalmas ízlést. Ez az ízlés kifinomult, keze arany, látása európai. Szinte a szóvirág határát kell súrolni annak, aki méltatja, emlékezik rá, csodálatos életét idézni akarja. Művészete kimondottan európai és a klasszikus művészet keveréke volt. Mentes tudott maradni minden "izmustól", és csak a tiszta művészet serlegét emelgette. Letisztult formavilága nem fogadott el semmi olyat, ami művészi elképzelésével ellentétes volt. Mindig a tiszta forrásból hörpintett és azért tudott primus inter pare - első az elsők között - lenni.
Kitüntetése, elismerése egy országrész kitüntetése. Méltatlan lenne hozzá, ha a szülőfalu kisajátítaná. Vele és rajta keresztül egy megcsonkított országrész, a Bácska tüntettetett ki és egy országrésznek kell nevét megjegyezni, az utókornak átadni, hogy az az érték, amely nevéhez fűződik, olyan fényesen csillogjon, mint az alkotások, melyek kikerültek a kezei alól. A művészetek annaleseiben mélyen bevésetett neve. Amíg Magyarország Magyarország lesz, addig őrizze neve, látván a legszentebb magyar ereklyét, a Szentkoronát... és kell-e ennél több jutalom a halandó számára. Tisztelettel kell nevét említeni, emlékét őrizni. Mi mélykútiak azt fogjuk tenni, és szentül bízom abban, hogy szerte az országban, határokon innen és túl olyan mértékkel fogják érdemét-munkásságát mérni, ahogy művészete megérdemli.

Felemelő és megtisztelő érzés, hogy olyan könyv előszavának írására kértek, melyben községünk jeles szülöttjéről írnak. Olyan emberről, aki áttörte a vasfüggönyt és megbecsülést, bebocsátást szerzett nemcsak Európába, hanem az egész világon a magyar művészetnek. Aki tudásával, szakmai felkészültségével kiérdemelte az egész világon "AZ" ötvös nevet, szerezve nemcsak hazájának elismerést, megbecsülést, hanem falujának is, melyben született, gyermekéveit töltötte, első művészi próbálkodásival küzdött. A szokásos tarka gyerekkor, a fiatalság önmagával vívott küzdelme, majd a megállapodás voltak életének állomásai. Génjeiben hordozta a magas művészetet és a tartalmas ízlést. Ez az ízlés kifinomult, keze arany, látása európai. Szinte a szóvirág határát kell súrolni annak, aki méltatja, emlékezik rá, csodálatos életét idézni akarja. Művészete kimondottan európai és a klasszikus művészet keveréke volt. Mentes tudott maradni minden "izmustól", és csak a tiszta művészet serlegét emelgette. Letisztult formavilága nem fogadott el semmi olyat, ami művészi elképzelésével ellentétes volt. Mindig a tiszta forrásból hörpintett és azért tudott primus inter pare - első az elsők között - lenni.
Kitüntetése, elismerése egy országrész kitüntetése. Méltatlan lenne hozzá, ha a szülőfalu kisajátítaná. Vele és rajta keresztül egy megcsonkított országrész, a Bácska tüntettetett ki és egy országrésznek kell nevét megjegyezni, az utókornak átadni, hogy az az érték, amely nevéhez fűződik, olyan fényesen csillogjon, mint az alkotások, melyek kikerültek a kezei alól. A művészetek annaleseiben mélyen bevésetett neve. Amíg Magyarország Magyarország lesz, addig őrizze neve, látván a legszentebb magyar ereklyét, a Szentkoronát... és kell-e ennél több jutalom a halandó számára. Tisztelettel kell nevét említeni, emlékét őrizni. Mi mélykútiak azt fogjuk tenni, és szentül bízom abban, hogy szerte az országban, határokon innen és túl olyan mértékkel fogják érdemét-munkásságát mérni, ahogy művészete megérdemli.