Északi fal

Ez ​a címe ennek a sokak által várt regénynek, amely megismerteti velünk a tiszta vízű források, a zöld pázsitos völgyek, a magasba szökő fenyvesek, a felhőkbe nyúló, örök hóval és jéggel borított hegyóriások csodálatosan szép, de egyúttal félelmetesen nagyszerű világát.
Régente babonás félelemmel tekintettek a völgyek lakói az égbe nyúló hegyormokra, ma azonban a megismerés és a győzelem ellenállhatatlan vonzóerejével hatnak a felfelé törekvő, nem midnennapit kereső emberre!
Sztrókay Lajos, az ismert nevű magyar alpinista mesteri tollal érzékelteti velünk e regényében a hegyek iránti határtalan szeretetet, a veszedelmekkel szembeszálló férfias akaraterőt, a természet szépségeiben gyönyörködni és a kötűzött cél eléréséért magabízóan küzdeni tudó emberek sokak előtt érthetetlen gondolatvilágát.
Bár e könyv sorain ifjúkori huncutság, tettrekészség, önfeláldozó bajtársi szeretet, szerelem, a természeti erőkön való győzelem és a bukás változatos eseményei szövődnek végig, mégis, több ez, mint regény, de több, mint sport vagy túraleírás, és több, mint az izmoknak sokszor emberfeletti teljesítménye. Az ember földhözkötöttsége mellett a szellemnek, az emberben rejlő felsőbbrendűségnek, a természet csiszolta „emberibb embernek” mesteri bemutatása.
Magyar írótól az első magyar nyelvű magashegyi regény ez, amelyben túlnyomórészt magyar szereplők körül történnek az események, a sziklák és az örök jég bámulatosan megkapó birodalmában.