Általános etika

A kötet Heller Ágnes – a nyolcvanas évek végén Amerikában megjelent – erkölcsfilozófiai trilógiájának első darabja, amely az ezt követő részek nélkül is tökéletesen érthető. Az erkölcsfilozófia legáltalánosabb kategóriáit és e kategóriák kibontakozásának feltételeit kutatja, tehát valóban „általános etika”. A szerző széles körű filozófiai munkásságának kezdetektől fogva az etika állt a középpontjában, korai marxista koncepciói után fokozatosan érkezett el jelenlegi álláspontjához, amely immár korántsem marxista, sokkal inkább támaszkodik Arisztotelész és – még inkább – Kant etikai munkáira, de megőrzött, sőt továbbfejlesztett bizonyos baloldali, társadalom- és történetfilozófiai koncepciókat, amelyekkel nemcsak alapozni kívánja etikáját, de amelyeknek kategóriái át is hatják etikai gondolatmeneteit. Így nemcsak a következmény és szándéketika „dialektikája” kapcsán, de abban is, hogy az alapvető erkölcsi fogalmakat (jó, gonosz, felelősség, erkölcsi autonómia, magatartási normák stb.) nem fenomenológiailag szemléli (bár elemzéseiben messzemenően felhasználja a fenomenológiai analízis eszköztárát), hanem társadalomelméleti alapokból „vezeti le”, illetve történetfilozófiai koncepciók determináns összefüggéseiben vizsgálja. A karcsú elméleti munka komoly gondolkodói teljesítmény, ám a szerző tudatosan törekedett arra, hogy a „nem akadémiai közönség” is megérthesse, követhesse elgondolásait. Így a könyv – széles körben ajánlható, fiatalok figyelmét is érdemes rá felhívni.