Kolnai Aurél

Kolnai Aurél talán az egyik legkevésbé ismert alak a régi Orbis Hungaricus szülöttei közül, pedig ő a huszadik század egyik legeredetibb morál- és politikai filozófusa.

Kalandos élete, sorsa Budapestről Bécsbe, onnan Svájcba, Párizsba, New Yorkba, Bostonba, Québecbe, majd végül Londonba vitte. A Galilei Kör kamaszkorú tagja, 18 évesen a Huszadik Században publikál, húszévesen aktív tagja a Pszichoanalitikai Társaságnak, de 1926-ban már élesen bírálja a pszichoanalízist.

Anarchista és dogmatikus vonások, remek humorérzék, erős esztétikai hajlam, s az erkölcsi szempont megalkuvás nélküli képviselete jellemzik. 26 évesen katolizál, s mindhalálig hű marad egyházához.

Zseniális és aprólékos monográfiája a nemzetiszocialista téveszméről („Háború a Nyugat ellen"), doktori értekezése az erkölcsi értékekről, s rendkívül gondolatébresztő könyve a szexuális erkölcs alapjairól, monografikus tanulmánya az undorról a fenomenológiai módszer alkalmazásának is remek példái. Negyvenévesen már kérlelhetetlenül antikommunista, kései főműve az utópikus gondolkodásról annak egyik legmegsemmisítőbb bírálata.

Halála óta tanulmányaiból több válogatás is megjelent, jelentősége és ismertsége egyre növekszik.