Szellem és félálom

A szellem az élet félálma?
Az élet a szellem félálma?
A félálom az élet szelleme?
A szellem a félálom élete?


Lehet-e mondani bármire is bármit?
Nem nagyon.

Olyan elmondhatatlanságok vannak, súlyosak, hogy igazságtalan elhallgatásuk mellett, más dolgokat, kisebb „sérelmeket exportálni”. Gúnyos a kifejezésem. S akkor hol tartunk? Nézek egy kedvcsináló közönségfilmecskét, Matisse. (A festő.) S hallom ám, hogy a festők sokszor megfestik „ugyanazt”, s akkor az nem ugyanaz. Nahát! De az írók? Ha „ugyanazt” két helyen, három helyen, stb. megírjuk, más környezetben (szöveg-), arról elmondható, hogy „mindent háromszor megír”? El hát. De miért lényeges ez? Vagy hogy mint egy pop-festőnél, neki is (nekem is) minden verse(m) ugyanaz? Szomorú inkább, hogy már egy kis Matisse-film is üdülés egy világban! Világom, világom. Feljegyeztem: 1. világommal nem törődnek, 2. mást erőltetnek, 3. mások érdekében. Kik? Mennyien? Nem kellene ezt inkább „hagyni”, el? S miért nem megy ez mégsem? Az igazság? Kisszerű dolog az igazság. Ezt levezettem a minap. Ha megtalálom a papírt… Addig is: a puszta „igazság” eléggé kisszerű dolog. Értsd: ha valamit nem tudok pontosan, ne is kaja­bál­jak olyan nagyon a tárgyban. Óvatoskodjam, mint bármi másban bárki más.