Tömeg és lángész (Tanulmányok) - (Saját képekkel)

Ismertető: Részlet a könyvből:
Majd a huszadik század végén, amikor hosszú évtizedek dekadenciája után végre újjászületik a magyar irodalom s a kis dunamenti komoly ország belletrisztikája éppen úgy meghódítja Európát, mint az ötvenes években az orosz, később a skandináv és legújabban a hindu, amikor megírja valaki a magyar Apák és fiak regényét, - akkor egész Európa látja majd, hogy mily kár volt a mi szép, csendes falusi magyar életünket, - egy darab elízeumi idillt a pokol tornácában - a huszadik század elején oly durván megháborítani.
A magyar Turgenyev leírja majd, hogy egészen a legújabb időkig olyan volt ez a régi Magyarország, mint egy nagy családi uradalom. Az emberek itt békességben és szent együgyűségben éltek, erkölcsösek és könnyelműek voltak, égből hullott mannával táplálkoztak s nem ismervén a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsét, egyformán képtelenek voltak a jóra és a rosszra. Egy gyengéd és okos Józsue megállította fejük fölött a napot és a domínium mezőin, a lelkek örök langyos tavaszában szerény, de jóillatú virágok, az ősi magyar lélek egyszerű erényei illatoztak. - További ismertető: "Belelapozás".

Surányi Miklós 1882. február 16-án született Felsőmindszenten, magyar író, újságíró. Főbb művei: A trianoni páva (1916), Floriche (1918), A mester (1921), Káin és Ábel (1924), A halhatatlan ember (1925), Noé bárkája (1928), Miért van ez így? (1943) Surányi Miklós jogot tanult, dolgozott parlamenti tudósítóként, volt vármegyei allevéltáros, szerkesztő és főlevéltárnok. A Petőfi- majd a Kisfaludy-társaság tagja lett, nyugdíjazása után már csak az irodalommal foglalkozott. Regényei fő témája a történelem. Surányi Miklós 1936. június 23-án hunyt el Budapesten, 54 éves korában.