Becsületszó

Nem vagyok író, még csak publicista sem, legfeljebb némi íráskészséggel rendelkező literatus ember. Olyan vidéki értelmiségi, akit foglalkoztatnak, állásfoglalásának megfogalmazására késztetnek a köz dolgai.
Magamtól nem jutott volna eszembe, hogy - kissé szerénytelenül - a nyilvánosság elé álljak egykori és mai gondolataimmal, eszméimmel, téveszméimmel, ha nem kapok erre biztatást néhány barátomtól: "Cikkeid" - mondták - "személyes hitelességű adalélok lehetnek az elmúlt másfél évtized történetéhez."
Elolvasván így egybegyűjtve, amit az eltelt időben papírra vetettem - lehet, némi elfogultságtól sem mentesen - megállapíthattam: ez mind éln voltam egykor. Nincs rajta mit szégyellnem.
Ítélje meg Ön is! - kedves olvasó. /Kiss Gábor/