Utam a zenéhez

Költői-emberi érzékenysége, rendszeres és rendszerezett műveltsége, több művészeti ágra kiterjedő tájékozottsága, folyamatos naplóírással edzett és ellenőrzött emlékezete Fodor Andrást nemzedéke jelentős esszéírójává avatja. Az életművét meghatározó ethosz a megőrzés kötelességében gyökerezik, ezt csak a minőség követelményéhez, a mesterségbeli jártassághoz való ragaszkodása előzi meg. Erkölcsi vezérelvei a hűség, a szeretet és a barátság. A hiteltelen értékrendet bíráló szókimondása miatt késleltetések és törések nehezítik pályáját, de igazságérzete nem egyezkedik a hivatalos pártossággal, előírt doktrínák szolgai átvételével. Higgadt és békülékeny alaptermészete ellenére fellázad a tartós erőfölényével visszaélő diktatúra cenzurális és publicisztikai egyeduralma ellen. Egyszersmind szembehelyezkedik a mindenáron újító, divatos modern és posztmodern ideológiákkal, a fedezet nélküli formalista mutatványokkal is. A szándékosan félremagyarázottak, a méltatlanul mellőzöttek, a jobb sorsra érdemes tehetségek útegyengetése lett esszéírásban is megtestesülő magatartásának egyik mozgatórugója. A másikat pályakezdésétől haláláig az információk elrejtése vagy ravaszul célzatos adagolása tette szükségessé. Fodor senkit sem zár ki a szellem birodalmából, sőt időt és fáradságot nem kímélve maga hoz létre és működtet fórumokat, közösségeket, baráti csoportokat a közös irgalom, eszméletünk minden csodája terjedésének és általános tekintélyének közegéül.
Csűrös Miklós