Indulatos utazás - Tanulmányok és cikkek (Dedikált) - Saját képpel

Szerkesztő:
Czine Mihály - Ismertető:
Abody Béla mögött változatos életút áll: az ötvenes években az Írószövetség Fiatal Írók Munkaközösségének főtitkára, valamivel később lektor a Magvető Könyvkiadónál, majd irodalmi vezető; 1956 után ipari és általános iskolában tanár, ezt követően az Élet és Irodalom munkatársa, színházigazgató a Vidám Színpadon, lapszerkesztő. Ezen közben számtalan szerepet vállal a rádió és a televízió nyilvánossága előtt, korántsem mindig irodalmi köntösben: kabarékban, szórakoztató műsorokban működött közre.
Irodalmi műfajai hasonló változatosságot tükröznek. Az ötvenes évek elején tanulmányaival, kritikáival tűnt föl, ezeket gyűjtötte egybe Indulatos utazás (1957) című kötetében - További ismertető: "Belelapozás". - Tartalom:
Bemutatkozó írás és számadásféle is 5
Utak és állomások 19
Csohány Gabriella: Dal az emberekről 21
Erkölcsökről, a Galilei ürügyén 28
A műfaj becsületéről 40
Intellektualitás és érzékletesség 54
Juhász Ferenc újabb költeményeiről 68
Még egyszer a Juhász-kérdésről 88
Gondjaimról 93
Vázlat Benjámin Lászlóról 108
Nézőtérről 119
Három egyfelvonásos 121
Karinthy Ferenc: Ezer év 134
Vészi Endre: Titkárnő 143
Gázolás 151
9-es kórterem 159
Egy pikoló világos 167
Ceruhával 175
Tehetségről, tehetségtelenségről s egy cikkről 177
Tizenhatan 182
A kritikai igényességért 192
Somlyó György: Zsúfolt napok 205
Sánta Ferenc: Téli virágzás 209
Szabó Lőrincről, kritika helyett 215
Élőszóval 223
Túllicitálásról és ellenállásról 225
Hozzászólás a platform-vitához 231
Elmélkedés a következő lépésről 239
Elhangzott volna a Petőfi-körben 246
Irodalmunk társadalmi megbecsüléséről 256
Vita könyvkiadásunkról 264

- - - - - Abody – mint több helyütt is megjegyzi – "szellemi önéletrajzot" ír. Első könyve, az Indulatos utazás is tükröz már valamit ebből a sajátos felfogásból, noha műfaji értelemben ez a kötete a legegységesebb. Az 1953 és 1956 között született írások nagyobb része tanulmány, kritika s ezeket egészíti ki néhány publicisztikai mű, vitairat. Értéke, hogy a művek központi gondolata, sajátsága a sematizmus és a dogmatikus irodalomszemlélettel való szembenállás. Különös érzékelhető ez a Darvas Józseffel (Túllicitálásról és ellenállásról) való polémiában vagy a Horváth Mártonnal vitatkozó írásában (Hozzászólás a platform-vitához) Az általánosabb, az irodalom és az irodalompolitika átfogóbb kérdéseivel foglalkozó cikkek mellett a legerőteljesebben érvényesül ez a szemlélet a Juhász Ferenc költészetét elemző tanulmányaiban (Juhász Ferenc újabb költeményeiről, Még egyszer a Juhász-kérdésről), ahol is a költő korai, népköltészeti ihletésű lírája után kibontakozó útkeresését veszi védelmébe, méghozzá nem politikai-ideológiai, hanem elsősorban esztétikai-poétikai szempontokat véve figyelembe. Abodynak ebből a korszakából alighanem ez a tanulmánya az, amely maradandónak bizonyulhat. A tanulmánykötetre jellemző azonban, hogy szó- és fogalomhasználatában igen sokszor a korabeli szellemi állapotokat tükrözi, maga is – ha az uralkodó jellegtől eltérően is – egyfajta leegyszerűsített gondolkodásmódhoz ragaszkodik. Tettenérhető ez abban is, hogy a szellemes, olykor csípős megfogalmazásokat rendre elnyomja a túlzottan nagy apparátussal való munka, a túláltalánosítás, ideologizálás. Jellemző ebből a szempontból a Csohány Gabrielláról szóló cikke, amely amellett, hogy a szóban forgó verseskötetről bebizonyítja gyengeségét, az adott személyt és művét úgy kezeli és bírálja, mint jelentős alkotókat és életművüket szokás (Csohány Gabriella: Dal az emberekről).