Magyar Balázs, Erdély vajdája (1472-1475)

A szerző által preferált témakör – miként ezt eddigi könyvei is bizonyítják – a XV. század, pontosabban a Hunyadiak korának hadtörténete. Ezen belül is egyes, kiemelkedő szerepet játszó katonai vezetők élete került figyelmének a középpontjába. Előző munkája Kinizsi Pállal foglakozott, a mostani pedig a kisnemesi sorból az ország bárói közé emelkedő, kíváló katonáról, Magyar Balázsról szól. Mindketten közismert alakjai a magyar történeti köztudatnak. Kinizsiről már az általános iskolában is tanulnak a gyerekek igaz, azoknak a mondáknak, anekdotáknak alapján, amelyek színessé, egyúttal némileg meséssé is teszik a történelmi ismereteket. Ennek részben az az oka, hogy – a résztanulmányok ellenére – hiányoznak azok a modern történetírás követelményeinek eleget tevő, alapkutatásokon nyugvó életrajzok, amyelyek a valóságnak meegfelelően, hitelesen ábrázolnák e korszak kiemelkedő szereplőit. A szerző nagy érdeme, hogy érzékelte ezt a helyzetet, é nekilátott a hiány pótlásának. Ez természetesen nem tekintélyrombolást vagy mítoszirtást jelent – ellenkezőleg; az utókor által élettelen, hősies pózba merevített alakokból kibontakoznak az egykori hús-vér emberek, akik kiemelkedő képességeik mellett gyarlók is voltak, s hibákat is követtek el. Éppen ezáltal kerülnek viszont hozzánk közelebb, mert emberivé és élettelivé válva jobban megismerjük-megértjük, sőt meg is szeretjük őket. Ez a szeretet érzékelhető egyébként a szerző esetében is, anélkül azonban, hogy az érzelem meggátolná őt a tárgyilagos ábrázolásban.