Életem - Krausz Simon emlékiratai

Miért írtam ezt a könyvet?
Lelki szükségét éreztem annak, hogy megírjam negyven esztendő küzdelmeit, tapasztalatait, emlékeit.
Ha írásaimból az olvasó azt a benyomást szerzi, hogy életpályámon sok szép és nemes dolgokra törekedtem, hogy amikor csak tehettem, az első sorban állottam az áldozathozatalnál és embertársaim ezreinek szeretetét és becsülését valóban megszereztem, úgy el is hiszi, hogy követtem a nagy parancsolatot: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" nem feledtem legmagasztosabb magyar kortársamnak, Tisza Istvánnak intelmét sem: "Minden a lényeg; nem fontos a forma!" Sokszor rajongva kerestem az igazságot és mindig beleéltem magamat ellenfeleim helyzetébe, így igazságot tudtam szolgáltatni sokszor magam ellenére is.
Az árnak szennyes hullámai nem értek fel hozzám. Emberek kritikája sohasem izgatott; a dicsérettel, gáncsolással szemben egyaránt érzéketlen maradtan, mert bírám enmagamban, lelkemben él.
Így derűs maradt az életem