Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Klauzál Gábor - Iratok, beszédek, megemlékezések - Dedikált
- 110 oldal
- Kötés: kemény kötés
- jó állapotú antikvár könyv
- ISBN: 9789638829108
- Dedikált
- Szállító: Weöres Antikvárium
A kötet Klauzál Gábor emlékét ápolja eredeti forrásanyagok megjelentetésével. Az anyagot a Klauzál Gábor Társaság tagjai gondozták. A levéltári, könyvtári és magángyűjtői forrásokból a dokumentumok többségét Dr Dobos Károly gyűjtötte.
Az összes anyag 74 évet ölel fel. 1832-től 1906-ig olvashatóak a szövegek. A reformkori követi jelentések kézirataitól 1906-ig nyelvünk folyamatosan változott.
Klauzál Gábor igazi szónoki tehetség volt, akit az országgyűlés megríkatójának neveztek, mert senki sem tudott nála jobban a szívhez szólni. Toldy Ferenc, mint a magyar politikai szónoklat egyik legkitűnőbb alakját az alábbiakban jellemezte 1866-ban:
„Klauzál Gábor, született 1804-ben nov. 18. Pesten. Ifjúkorában kitűnt már megyéjében, mely is őt 1827-ben országgyűlési követévé választotta. Betegsége miatt a követséget ekkor el nem vállalhatá, de utóbb 1832-től fogva az országgyűlésen a szabadelvű ellenzék legjelesebb tagjai közé tartozott. A haladás minden kérdésében a küzdők első sorában állt, 1840-ben tagja volt a bűntető törvénykönyv készítésével megbízott választmánynak, s az 1843-44-iki országgyűlésen, Deák távollétében, az ellenzék vezére. 1848-ban az ipar és kereskedelem ministere. „Klauzál – mond egy életírója – ha Deáknak nem mindenben párja is, de teljes mértékben bír annak tiszta aranyjellemével, törvénytiszteletével, szerénységével, tántoríthatatlan hazaszeretetével. Mint státus férfi és politikus, a megyei élet emlőin nevekedett ugyan, de látkörét európai utazás s a külföldi állapotok gondos vizsgálata által szélesbítette, és sokoldalú, terjedelmes ismeretekkel bír. Mint szónok kitünő, mindenkor rögtönöz, beszédei kezdetén csendes és nyugodt, de lassanként felmelegszik, csaknem lázas szenvedélyességre emelkedik, s ilyenkor elragadó lesz. Hangjának nincs annyi ereje, mint p. o. Beöthyének volt, az inkább szomorú, melancholikus jellemű és szívhez szóló. Van ezen fájdalmas, a haza sértett jogait s szenvedéseit panaszló hangokban valami, ami Ossián hárfájára, vagy a zsidók babyloni siralmaira emlékeztet.” A forradalom kitörésével szerepe véget ért. Azon természetekhez tartozik ő, melyek a békében kifejthetik minden tehetségeiket s nagy hatást gyakorolhatnak, de a mozgalomban nem találják fel magukat. A harcot követett temetői csend éveit visszavonulva tölté, de 1861-ben és 1865-ben ismét megjelent, hogy szolgálatait a hazának felajánlja, mint Szeged város képviselője.”