Kicsi emlékek

Rendhagyó ​Saramago-könyvet tart a kezében az olvasó: nem regény, nem fikció, hanem könnyedén folyó, mesélő kedvvel írt emlékirat. Az író a gyermekkorából hozza felszínre emlékeit. Ennek az izgalmas időszaknak a megidézésével egy letűnt világ képeit tárja elénk, belekóstolunk a portugál falusi élet ízeibe, hangulatába, értékeibe, de megismerjük szegénységének, elmaradottságának természetét is. És persze elkalauzol bennünket a húszas-harmincas évek Lisszabonjába – emlékezésének másik színterére.
Mint minden tisztességes emlékirat, ez sem mellőzheti az első szexuális-szerelmi élmények, régi nagy és beteljesületlen álmok elbeszélését, az iskolai emlékeket. Éppúgy hangsúlyt kapnak az első nagy társadalmi összeütközések – a „gazdagok” világával való sokféle találkozás, vagy a Salazar-rezsim cenzúrája… Vázlatosan felsejlik a család krónikája is. A töredékekből kirajzolódik egy tehetséges gyerek arcképe azokban az években, amikor figyelme kinyílik a világra.
Egy nagy író kedves, megkapóan nyíltszívű vallomásban tárja elénk a múlt egy szeletét, amíg még lehet. A Nobel-díjas portugál szerző eddigi utolsó műve valódi irodalmi gyöngyszem.