Elmondom,mert így történt... - Saját képekkel

Ismertető: Mintha egy szecessziós kávéházban ülnénk és a kerek márványlapon halkan koppanna a míves porcelán-kávéscsésze, s valaki a gomolygó szivarfüstben mesélni kezdene a régi időkről. Arról, hogy a XX. század elején még udvarolni illett a hölgyeknek, s tánc közben nem volt lekérés. Az akkori Budapestről, amely más volt, mint most; elegánsabb, tisztább, szeretetre méltóbb. Az egykori bérházak, bútorok hangulatáról, emlékkönyvek csevegő üzeneteiről is elmondja a mesélő, amit tud, amit velük kapcsolatban átélt. Ez az átélés ad a tényeknek, tapasztalatoknak sajátos ízt, ami valójában a meghitt, esti beszélgetések hangulatát idézi. E könyv egy naplószerű életrajz, amely csapongásaiban olyan motívumokat hord magában, amelyek megőrzésre érdemesek.

Bálint Marcell számos éven át operarendező volt. Aki akár csak beleolvas a könyvbe, azonnal észreveszi, hogy magamagáról beszélve szórakoztató történelmi dokumentumot hozott létre; a mi életünk egyik gömbszeletének hiteles képét.- További ismertető: "Belelapozás".

--------------------- A huszadik század szinte teljesen felvonul előttünk az emlékek segítségével. Nem mindig időrendben, pláne az utolsó rész elég kusza, inkább képeket villant fel és közvetít, kommentár nélkül. A könyvben megelevenedik egy törekvő zsidó család élete, melyet a történelem viharai, akár többi sorstársukét, időnként kegyetlenül megtépáztak. Szerettem, ahogy az író felidézte a régi idők hangulatát – még a régi gyerekverseket, játékokat, egykori reklámokat sem felejtette el. S ki emlékezne ma már az egykori, ma már merevnek érzett, mégis valami fura bájt sugárzó udvarlási szokásokra, ha nem olvashatnánk a krónikás sorait? Kár, hogy ez a kor lassan végleg feledésbe merül, átvonul a történelemkönyvekbe, s ezzel elveszíti életszerűségét. /Olvasói vélemény/.