Rozárka

Különös, lebilincselő írás Vincent Sikula Rozárkája. Nem véletlen, hogy a Pen Club nemzetközi irodalmi pályázatán a zsűri a fiatal és tehetséges szlovák írónak ítélte oda Rozárka című könyvéért az első díjat. Mik a tulajdonképpeni művészi értékei Sikula novellájának? Reflektorának fényét egy családra, illetve egy szellemi fejlődésében visszamaradt leányra, Rozárkára vetíti, aki képtelen megérteni a felnőttek világát, nem képes tizennyolc éves emberként a saját lábára állni, tizennyolc éves lányok fejével látni, gondolkozni. Ilyennek született, ezt a sorsot szabta ki számára az élet. Segítségre, támaszra van szüksége, de a segítség sem lehet akármilyen, a segítőnek azonosulnia kell a lánnyal, idomulnia kell hozzá, gyermeteg élményeihez, gondolataihoz. A fiútestvérnek, Andrisnak szánja az író azt a feladatot, hogy feledtesse Rozárkával a baját, ne tudja meg, hogy örökre együgyű gyermek maradt. És itt érünk Sikula művészetének lényegéhez: ahogyan felejtet, amilyen eszközöket alkalmaz. Az írás arra keres feleletet, tud-e emberien viszonyulni a másikhoz, tud-e emberhez méltón segíteni a másikon. Sikula írásai a Rozárkához hasonlóan a kötetbe foglalt Koldusok is - eredeti, mondhatnánk különc figurákkal népesülnek be, periférián mozgó emberekkel, akiket a háború utáni évek pátosza eltemetett, letörölt az emlékezés faláról. Tömör, gyorsan és lényegre törőn pergő mondatok teremtik meg a Rozárka és a Koldusok feszültségét, a balladás hangvételt és a drámaiságot. Kétségtelen Sikula könyvének a sikere!