Kettőskereszt

ELŐSZÓ
Azon a kora reggelen olyan hangulata volt a városnak, mintha mindenki ugyanazt a szörnyűséget álmodta volna. Mintha álmában eleven békákat kellett volna ceruzával belenyomnia egy sósavas üvegbe, vagy mintha a temetés kellős közepén fölemelte volna mellén keresztbe tett kezét a halott, aztán egy összenyálazott sütőtökdarabbal bajuszt és szakállt rajzolt volna a herélt képű katolikus pap petyhüdt arcára. Egészen biztos, hogy nem ezt álmodta a város, mert idősb Janis Eleodor nyugalmazott matematikatanár véleménye szerint, annak, hogy a város minden egyes polgára ugyanazt álmodja, szóval annak akkora a valószínűsége, minthogy a földön belül van egy hold, de éppen ellenkező irányba forog, mint az a látható másik. Pedig a város attól függetlenül is valami rosszat álmodhatott, mert az emberek úgy lépték át az olajos-kéken csillogó tócsákat, mintha csak azért kerülgetnék őket, hogy ne kelljen köszönniük másoknak. Vissza
TARTALOM
Kettőskereszt 5
A virágboszorkány 12
Aggmenház 20
Sztálinvárosi idill 26
Veresvíz 33
Emitánia partjai 39
A szabadságos kentaur 47
Végállomás 58
O, mamma mia 72
A repülő zsidó 80
Bodon diadala 85
A holtak kárpótlása 93
Kupcihér 100