A fű és a bor vitája

Muhammad Fuzúlí (megh. 1556) a 16. századi török költészet egyik legnagyobb hatású alkotója. Elbeszélő költeménye, A Fű és a Bor vitája egy történelmi forrásokkal jól dokumentálható jelenséget, a 16. századi iszlám világában legális, népszerű és könnyen beszerezhető kannabisz, illetve a muszlim társadalmakban tiltott bor fogyasztókért vívott küzdelmét örökíti meg a költői vetélkedés köntösébe öltöztetve. A kiseposzban a két tudatmódosító szer, a bölcs dervisként ábrázolt és a spiritualitást képviselő Fű, valamint ellenfele, a nemes ifjú képében megjelenő, a világi hatalmat megtestesítő Bor először vitával, majd a csatatéren próbálja meg eldönteni, melyikük a jobb, melyikük az előrébb való. A vitatkozó felek mesteri módon megírt, könnyed humorral átszőtt monológjai, amelyekben magukat különféle módokon dicsérik, ellenfelüket pedig igen találékonyan ócsárolják, már az első pillantásra is roppant élvezetesek és felettébb szórakoztatók. Ha azonban az olvasó jobban elmélyül a szövegben, és sikerül megfejtenie a rejtett és kevésbé rejtett utalásokat, a könnyed szórakozásnál messze többet kap, hiszen a szereplők érveléséből megtudhatja, hogy az a 16. századi muszlim kulturális közeg, amelyben Fuzúlí műve megszületett, mit gondolt a különféle drogokról és alkoholos italokról, milyen hatást tulajdonított nekik, és nem utolsósorban hogyan tekintett a mámorban feloldódást kereső fogyasztókra.