Mi az orosz?

Mi a magyar? Még 1939-ben tette fel a kérdést a nagy történész, Szekfű Gyula és nyomában - mások mellett - a nagy költő, Babits Mihály, és persze nem tudtak érvényes választ adni. Néhány éve ambiciózus utódaik ismét nekirugaszkodtak: és csoda, ha ismét csak válasz nélkül maradtunk? Miért gondolom mégis, hogy a Mi az orosz? megválaszolása nagyobb sikerrel kecsegtet? Azért, mert az oroszokról elmélkedni mindig érdekes. Mert az oroszok "titkát" kifürkészni mindig izgalmas, mert tisztába jönni az "orosszal", tetejébe még hasznos is. Ez nem jelenti azt, hogy a kutakodás okvetlenül sikerrel jár, ahogy a nemzetkarakterológiák általában is komoly kívánni valót hagynak maguk után és alapvető kétségeket támasztanak a tudomány emberei számára. A feladat azonban formátumos, a megoldásába még belebukni is szép és kegyes halálnak számít. Egyébként pedig kétséges, hogy egzakt módon, egzakt eszközökkel kell a problémához közelítenünk.