Elmúló és örökkévaló alkotások

2001. szeptember 11. után, amikor az amerikai kereskedelmi élet egyik nagy büszkesége, a World Trade Center két monumentális toronyépülete romokban hevert, elkezdtem sorakoztatni gondolatban a világ hajdan volt megszámlálhatatlan csodás emlékmûveit, építészeti remekmûveit; amiket az idõ vasfoga rágott szét; amiket az emberi-ördögi pusztítási vágy döntött romba; amik természeti katasztrófa, szándékos gonoszság vagy emberi mulasztás áldozataivá váltak. Felmerül a kérdés: hogyan hozható létre egy jobb világ? Amikor az ember lerombolja a saját maga által épített remekmûveket, tönkreteszi az Isten által teremtett természet világát, mint saját maga által épített remekmûveket, tönkreteszi az Isten által teremtett természet világát, mint saját létének alapját, s végül megnyomorítja önmagát, a teremtés koronáját, milyen jövõt jósolhat Föld nevû bolygónknak és rajta önmagának?
Isten sokkal türelmesebb volt mind ez ideig irántunk, mint ami a józanul gondolkodó tudósok prognózisába már több mint fél évszázad óta belefért. És ez abban mutatkozik meg, hogy a félelmetes elõrejelzések ellenére még vagyunk.
Nos, túléltük a 2. évezredet is. de ez a túlélés egyáltalán nem azt jelenti, hogy megszabadultunk a veszélytõl is. Mégis, a sötét képbe némi fénysugár szûrõdik: egy jobb világ megvalósulásának vágya. De hogyan?