A boldog Dante

Dante-irodalmunk most újabb becses könyvvel gyarapodik. Tusnády László művéről nehéz lenne eldönteni, monográfia-e, mely összképet a részletek megvilágítása révén ad, vagy tanulmánykötet, amely mindvégig az Egészre tekint. Az Isteni Színjátékra találóan alkalmazza azt „eposzkatedrális” elnevezést. A katedrálisokról pedig tudvalevő, hogy egyszerre nyűgöznek le monumentalitásukkal és kápráztatnak el részletgazdagságukkal. Olyan kettősség ez, mely szintézisével a dantista szerzőt is megihlette. Részletelemzései és általános érvényű megállapításai kölcsönhatásban állnak, ellensúlyuk, egymásnak feszülésük ad harmóniát...
(Madarász Imre)